Novemberre fordult az időkerék. Az emberek elővették a meleg kabátot, vastag pulóverbe burkolóztak, kesztyűt, sapkát kerestek elő a szekrények mélyéből. Nagyot sóhajtva mélyre pakolták a tarka nyári ruhákat, könnyű ingeket, szoknyákat, lenge nadrágokat. Búcsú ez is, picinyke halál az évkerékben. Nyúlós, ködös reggelek, hűvösek, nyirkosak, és mégis milyen varázslatos, ahogy a nap feldereng a párából, rácsókol a tájra, és elillan a köd, felszáradnak a páracseppek a növényeken.
Valahol, megbújván a földben egy apró növény nyújtogatta csodaszép, szeldelt leveleit.
Nyújtózkodott. Lassan, óvatosan emelte ki fejét a hidegben, harsogó mélyzöld levelei egyre jobban kitárulkoztak... Itt vagyok!.. mondta.
A fákról a hajnali fagy gyorsan lehamvasztotta a leveleket, puha, színes szőnyeg lepte el a kertet, jótékony takaró, búvóhely az apró földi lényeknek. A kopasz ágak megmutatták önvalójukat: már nem volt, ami jótékonyan takarta látszólagos hibájukat - itt egy kicsit ferde, ott egy kicsit kopasz, emez azért elmegy így is.. Mostanra már a természet feltárta meztelen önmagát.
November végével minden elcsendesedett.
Advent beköszöntött.
Gyertyák gyulladtak a koszorúkon, s az emberek csendesen figyelték, ahogy a láng imbolyog a szobában.
A hercegnő ideje elérkezett. Egyre magasabbra tartott levelei között feltűnt először egy kis parányi zöld dudorka..aztán még egy, aztán megint egy. Siettek, úgy tűnt - dolguk van e világban - suttogták a kert többi növényei. A bágyadt napsugár átsimogatta a piciny életkezdeményeket, melyek örömükben egyre jobban kapaszkodtak felfelé. A szél odasúgta: Vigyázz magadra ebben az időben!.. A kis növény kacagott, és egyre magasabbra emelte bimbócskáit. Dolgom van, várnak! .. és szépen, napról, napra egyre több virág nyílott ki: kezdetben hófehér, bársony kupolás, hatalmas sárgás zöld porzókkal, aztán idővel magot érlelt, zöldre váltott, majd, lassan előbb rózsaszínre, aztán barnára festette át szirmait. Az első virágokat gyorsan követték a többiek, kapaszkodtak fel a fényre, igyekeztek ők is megmutatni magukat..
A németek úgy hívják: Krisztus rózsája, karácsony rózsája - mire megérkezik az ünnep, ez a csöpp kis hercegnő mindenfelé hirdeti az újjászületés örömét..
Helleborus niger - fekete hunyor.
Szeretlek.
Köszönöm, Földanya!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A képekre kattintva nagyobb felbontásban is nézhetők