2013. március 21., csütörtök

Jaj, Mogyoró, Mogyoró!

Gyakran kénytelen vagyok a címben idézett mondatot suttogni - mondani - kiabálni.
Attól függően, hogy mennyire tudom önuralmamat megtartani..
Nem mindig sikerül  a buddhista egykedvűséget gyakorolnom.
Sőt!.
Mogyoró immár 9 hónapos, ivartalanított csodaszép cicakamasz, és égetnivalóan-tüneményes kis csibész!
Nem túlzok.
Csak felsorolom bűnlajstromát:
- Baltazár teknős kajáját továbbra is elcseni a terráriumból, elhárításként egy kartonlapot tettem a terrárium fölé, odafogattam ruhacsipesszel - elég bizarr a látvány, de hatásosnak tűnik - egyelőre nem sikerült a kis gézengúznak áthatolni a kartonfalon.
- Szobaszökőkúttal most már nincs több gondom, egy nap, mire hazaértem, szilánkokra törve hevert a szobában, víz áztatott mindent, a szökőkút márványkavicsait még napok múltán is felleltem, megbújva egy-egy virágcserép alatt. Béke poraira, vagy inkább cserepeire - porcelántál volt, gyönyörűséges, kagylót formázó, mintha Vénusz istennő kelt volna életre úgy tört fel belőle a víz .. az oszlop, amin állt, árván ácsorog az ablak alatt, új funkciót még nem találtam neki.
- A szobafenyő is áldozatul esett - szerencsére csak részben, Mogyoró kíváncsiságának. A szemem láttára mászott fölfelé a szépre termett növényen, már ugrottam fel, de a fenyő megadta magát, és Mogyoróval a hátán bedőlt a szoba közepére.. Fehér díszcserepének és egy életerős, illatos ágának kellett búcsút mondanunk..
- Az elől nyitható mosógépből még szerencsére a program beindítása előtt kimentettem.. láthatóan nagyon izgalmasnak találta a ruhával telepakolt kis búvóhelyet..
- Sikerült a bezárni egy teljes napra gardrob szekrénybe, mert nem vettem észre reggel, hogy, bár kitessékeltem a cipők közül, valahogy mégis visszasurrant, elmentem dolgozni, a cica meg a szekrényben maradt.
Nem meglepő, ott is feltalálta magát, Boszika szőnyegét lerángatta a polcról, gondosan elhelyezte egy cipős doboz tetején, és elaludt rajta.
Az ajtón addig dolgozott belülről, amíg ki nem szabadult és Bencével egy térben töltötte a nap másik felét. Nem értettem, Bence miért menekül ki a lakásból, amikor kinyitom az ajtót, aztán megláttam mögötte a zsemleszínű rosszcsontot, aki a  világ legnagyobb nyugalmával, kecsesen kifutott a folyosóra..
- A távirányítót lenyomva, az éjszaka közepén bekapcsolja a TV-t, gondolom, olyankor épp egy kis szórakozásra vágyik, hiszen alszik mindenki..
- A telefontársaságnál nagy derültséget okoztam bejelentésemmel, hogy nincs vonal a készülékben, és arra gyanakszom, hogy a cica lehet a ludas a dologban, mert egyik nap arra ébredtünk, hogy a telefon fali csatlakozója lóg a levegőben, a vezeték valahogy eltűnt belőle.. A szerelő a helyszínen megállapította, hogy eltépték a vezetéket, majd újrahuzalozta, és macska elhárításként kapcsokkal biztonságosan rögzítette a falra. Boszika puszikat adott a kezére munka közben - megköszönte a segítséget, Mogyoró pedig új terepet talált a felfedezésre, a telefonszerelő titkokat rejtő táskájából kezdte kirángatni a vezetékeket.
Ezzel persze azonnal le is buktatta a tettest..
- A telefon izgalmas játéktér, egy este arra jöttem haza, hogy furcsa kattogás van a lakásban.
A telefonkészülékből jött a hang, eszembe jutott előző telefonos kalandunk, épp  akkor fizettem ki az árát a kis játéknak, kezdtem nagyon mérges lenni, aztán megnyugodtam, és nevetni kezdtem amikor rájöttem : a telefont valamelyik cica kihangosította, és a kihangosító  kattogott keservesen a lakásban.
Csendet teremtettem..
Persze, lehetséges, hogy valaki telefonált, és azért kellett kihangosítani, hogy mindketten jól hallják..

Most hirtelen csak (!) ennyi jutott eszembe...

Amúgy, ha leszidom, ártatlan, Shrek Kandúrjától ellesett pillantással néz rám, esdeklően, halálos rémületben, és amint megérzi, hogy enyhül a gazdi, azonnal heves dorombolásba kezd - jelezvén, hogy angyal ő, még akkor is, ha igen gyakran úgy tűnik, 1000 ördög szállta meg!

Marcipán vs Mogyoró az alábbiakban látható: (zenét is tettem alá..)