Minden pont olyan volt, mint mindig.
Gyönyörű, májusi langymeleg reggel.
A sarki háznál, Bence, aki persze jóval előttünk halad, mert neki igen-igen sürgős, és elengedhetetlen, hogy bárhova elsőként érjen oda - szóval Bence megtorpant.
Elképedt ábrázattal bámult valamit a drótháló mögött..
Nosza, Boszi apró lábain odaügetett, és ő is megbabonázva meredt a kerítésre.
Én, ahogy mindig - méterekre mögöttük ballagtam.
El nem tudtam képzelni, mi lehet annyira érdekes egy épp vevőt váró üres ház kertjében.
Aztán megláttam:
A kertben és a teraszon kecskék buliztak - láthatóan elégedetten vették birtokba a háborítatlan terepet, és legalább akkora megdöbbenéssel bámultak ránk, váratlan betolakodókra, mint ahogy mi néztünk a fura kis csapatra.
Ki tudja, mióta tanyáznak az üres ház kertjében - a teraszon az árulkodó kis fekete nyomokból ítélve,
már jó ideje..
A kerti tuja alsó ágai gondosan megritkítva, a japán birs teteje visszarágva - ha a tulajdonosék egyszer majd megnézik a birtokot, nem biztos, hogy osztatlan sikert arat az új kertészek egyedi stílusa..
Kecskepapa - gondos családfő módjára elénk sietett, kissé gyanakodva ránk meredt, ugyan mit keresünk arrafelé, és hősies bátorsággal "farkasszemet" nézett kíváncsi tekintetünkkel.
Mindkét kutya annyira ledöbbent, hogy még ugatni is elfelejtett..
Hogy a családi idillt ne zavarjuk meg, jobbnak láttam, ha gyorsan odébbállunk.. és így is tettünk, ami nem volt egyszerű, tekintettel kutyáim elvarázsolt állapotára, de végül csak sikerült!
.
Azóta lehet, hogy már egyetlen növény sincs a kertben, ezt, alkalom adódván,
azért majd leellenőrizzük..!
