Puszedli cica

Nem kevés vívódás után, és egy viharos összeismertetést követően
(az új jövevény Marcipánnak határozottan kevésbbé tetszett, mint a kutyáknak)
Puszedli (régi nevén Vanília) a hétvégeket már csapatunkkal tölti.

 

A Vénusz átvonulás hozta őt szépséges bolygónkra, június 5-én született, 
és, ahogyan ez illik, egy közel 3 hónapos cicánál,
nagyon vidám, örökmozgó kis krapek.
A hangja, mint egy sziréna, állandóan visong, ha épp nem lát minket, és jelzi, hogy elveszettnek érzi magát. A kert minden pontjáról hallani lehet vészjeleit.

A világon minden játék, és mindent fel kell fedezni... a lilaakácot is..

Bársonyos cica léte életet hozott a mostani forróságban, sajnos éppen haldoklónak tűnő Tündérkertünkbe. 

Birtokba venni, és meghódítani ez az aktuális cica feladat

Igazi növendék Macskaharcos

 Az elárvult madárfészek új lakóra talált...

 Szépséges csillaglénye elbűvöl és meghat.

Bátorsága és kecsessége elvarázsol.

Álmát is angyal vigyázza...

Szikes puszta

Sok-sok éve, hogy egyszer, a kiskunsági pusztát felfedező utunk során rátaláltunk egy tájvédelmi körzetre.
Szerencsére érintetlen marad minden évben, tavasszal, a tél nyomán ragadós, nyúlós sár védi az arra tévedő kíváncsiskodóktól a földön fészkelő szárnyas lakókat.

 
A forró nyár felszárít és kiéget mindent, de itt, a sziken, a különleges fauna mindig él.

Él, és csodákat kínál a kíváncsi szemnek. 

Virágok mindenütt, pirinyók, megbúvók, de színűkkel mégis ragyogók. 

Sárgák, fehérek, lilák. A kerti növények vadon termő ősei ők.

Még előző kutyánkkal, gyönyörű ír szetterrel lányunkkal fedeztük fel a tájat, aki, ha az útra rákanyarodtunk a kocsival, hatalmas izgalommal ugrott fel, és a boldog lihegést abba sem hagyta, amíg ki nem ugorhatott az autóból.

A Gézengúzok eddig még nem voltak itt, egyszer, kicsi korában Bencét elhoztam,
Boszi nélkül, aki akkor még behívhatatlan volt, de a kis szerelmes vizslakutyus állandóan pöttöm társát kereste, és nemigazán élvezte a természet csodáján feltáruló szabadságot.

Bezzeg most..! Mámorosan rohangáltak, messzire elfutottak egy-egy szag csapásán, de szinte mindig együtt.
Ahol magas volt a fű, Bence rohant el, és boldog vigyorral hozta Boszinak az emlékeket - aki az útról ismét két lábon volt kénytelen utánanézni eltűnt társának..

A nyári záport megúsztuk, az idei nyár gyakori  40 fokos melegét is, 

és végre két elfáradt (vagy úgy tűnő) kutyával indultunk haza.