Őszbehajoltunk.
Ez most egy ilyen ősz, ilyen - eddig még nem volt október vége, amikor bánatosan összegyűrődve kucorognak a levelek, szépségesen szép utolsó színpompájukat idén nem öltötték fel,
vagy csak kevesen - azok a szerencsések, akik védett helyen laknak.
A határ ennek ellenére csodaszép, a hajnali fagy csipkét varázsolt
a leghétköznapibb - egyébként talán fel sem tűnik kis növénykére is.
A reggeli séta itt a leggyönyörűbb - Földanya nekem szebb,
mint valaha, a fények tompa melege átjárja a tájat - lélegzetvisszafojtva csodálom a látványt.
Bence és Boszi csupa izgalom - ezek a szagok..!
Bencus felpörgetve, rohan, rohan, és nem bír betelni a szabadsággal.
Boszi apró lábain derekasan igyekszik lépést tartani vele.
Csuda helyesek ilyenkor.
Ültetem a tavaszi hagymásokat, és már lelkemben a megújulásra készülök..
Nagyon szeretem az évszakok váltását.
Nagyon szeretem, hogy mindig más a kép, amit ajándékba kapunk egy-egy évszakban.
Most a megnyugvás, a befelé fordulás jön.
A váratlan novemberi verőfény még előcsalogatta rejtekükből a békákat, egy-egy elszánt példány ismét ücsörög a tavirózsa leveleken, a szitakötők is előtűntek, de a természet már búcsúzik.
