2012. március 15., csütörtök

Tavaszváró

Most már csak vége lesz ennek a hosszú szobafogságnak!
Március közepén változik a napirend, Marcipán, aki szinte az egész telet végigaludta,
így:


felébredhet végre, mert indulunk a kertbe!
Bence és Boszi kutya, akik a telet a nappali zárkájában töltötték, 
valahogy így:


no meg így:


enyhe depresszióban.
 
Már érzik, hogy eljött a kikelet, március közepe odakint talál minket a kertben, 
engem a kerti munka özöne vár, 
a kutyákat a csupa izgalom csavargás, Marcipánt a végtelen vadászat.
 
 
Settenkedve meglesem a tavaszi hagymákat, ahogyan kikukucskálnak a földből, 
és darazsak özönlik el az édes bibéket,
 
 
 
metszem a rózsákat, hogy virágözön legyen idén is, 
 
 
és minden egyes teremtményét a kertnek ébresztgetek, csalogatok elő, és biztosítom róla, hogy a legjobb helyet találták, itt nálunk.
 

A barázdabillegető kerülgeti a fészekodút, a háztetőről kiabál - párjának mutogatja az új lakást, remélem, megtetszik az asszonynak, és beköltöznek. 
Az egyik legnagyobb csoda számomra megfigyelni, ahogyan családi életüket élik, 
a kis fiókák hatalmas csicsergőkórusa, ha a mama vagy a papa kajával tér vissza..
 
Most már valóban itt a tavasz!