A Dunánál októberben még élveztük a nyárvége szépségeit...
Tündérkert lassan őszbe fordult, ledobálta színpompás ruháját, és a csupasz ágakon vidám kis cinegék rikkantgatnak, ha rálelnek a nekik készített eleségre.
A tavacska is befagyogat, aztán a kelő nap sugara újra felolvasztja,
langyos ez a tél kezdés,
örvendezünk a nap sugarának, itt, ahol a legtöbb a napos órák száma az országban.
Gyönyörű búcsúzásában is a táj, az állatok boldogsággal birtokolják, az emberek csodálják.
Ritkábban vagyunk már lent, de akkor uccu neki a határnak - fácánok, őzek reszkessetek, jön a két nagy vadász, Bence vizsla és Boszi kutyus az aprócska, de annál élénkebb segítője.
Szinte észrevétlenül karácsony közeleg ismét.
Díszítjük már Tündérlakot, készülünk a karácsonyra, és ünneplőbe öltöztetjük a szívünket is..
Lassan lezárjuk ezt az évet, kezdődik egy új kihívás, új ragyogás, új év - és egy új élet, vagy egyszerűen csak folytatjuk...
Végre!!!
Most már igazán tavaszra fordult az idő is, a természet is.
Persze, hogy vártuk, persze, hogy nekiindultunk, csapatostul..
(a cicák maradtak házőrzőnek otthon)
Uticélunk: Bösztörpuszta.
A Kiskunsági nemzeti park túzok megfigyelésre hívott a pusztára, teleszkópok és szakértői tanácsadás segítségével.
A csodaszép napon kutyáink boldogan rohangáltak a tanya most még elhagyatottnak tűnő falai között,
kint a, sajnos belvízzel borított legelőn.
Belélegeztük a csendet,
mámorosan szívtuk magunkba a tavaszi mézelő virágok illatát
és jártuk be a tájat két örvendező kutyussal, akik egy pillanatra sem álltak meg, hogy gyönyörködjenek a varázslatban - ők elvarázsolódtak a tájban éppúgy, mint mi, kétlábúak
Mostanra már a természet felébredt álmából - olyan hosszúnak tűnt ez az álom!
Apró kis bogarak is élvezték a nap melegét...
Mindenhova bekukucskáltunk,
a hármaskemence összes ajtaját megnyitottuk,
az egyik még épp langyos volt - ott készült valami finomság nem is oly régen..
Magaslesre másztunk, hősiesen legyőzve tériszonyunkat, és a teleszkópokon keresztül néztük az élénk, nyüzsgő madárvilágot, miközben vezetőnk magyarázta, kiket is láthatunk éppen.
Boszi kutyus 24 órás önkéntes szolgálatot vállalt Mogyoró cica mellett.
Kérés nélkül felügyeli a túlmozgásos cicanövendéket, és ha veszélyes kalandba keveredik,
azonnal odaugrik hozzá, és nem túl gyöngéden odébb löki, vagy egyszerűen elé áll,
és így a cica nem tudja tovább folytatni addigi elfoglaltságát.
Egyszerű a gazdi dolga, ha ilyen szemfüles segítője van!
Boszi helyett, ha már ő is úgy érzi, hogy ez aztán nem mehet így tovább,
Bence kutya is rendre utasítja Mogyorót: galamb lelkű vizslánktól teljesen szokatlan módon
rámordul a kis csintalanra, többnyire olyan váratlanul,
hogy a cicus inkább jobbnak látja abbahagyni addigi tevékenységét,
és eliszkolni a tetthelyről.
Marcipán cica heves morgással figyelmezteti a kicsit, amikor már megelégeli szemtelenkedéseit.
Sajnos, a családból mintha nekem lenne a legkisebb tekintélyem:
felugrok,
kiabálok,
veszekedek,
és néha, ha épp kedve támad,
válaszul a kis gézengúz hatalmas, ártatlan szemekkel kérdőn néz rám:
Na mi van, mit szeretnél?!
Az örökös készenléti állapot persze Boszi kutyust is kifárasztja,
és, ahogyan ez nemrégiben történt, fejecskéjét egy díszpárnára hajtva, elnyomta a buzgóság..
Mogyoró, akinek az esze is olyan gyorsan vág, amilyen hirtelen a mozgása,
egyszeriben eltűnt a szemünk elől...
Ez mindig NAGYON gyanús.
Cica nem látszik, és csönd van.
GYANÚS!
Aztán egyszer csak furcsa koppanás, suhogás.. már ugrottam is fel, kiabálva: Mit csinálsz???!!!
Eltelt néhány másodperc, mire felfogtam, mi történt:
Mogyoró remek játékot talált magának:
Egy ugrással a zuhanyfüggöny karnisán termett, és nagyon élvezte, hogy onnan lesheti a reakciómat...
Gyere le!
Most!
Azonnal!
Mit mondtam?!!!...
Mondhattam a magamét, őt egy cseppet sem zavarta, akrobatikus ügyességgel - amúgy macska módra :-)
oda-vissza közlekedett a függönyrúdon...
Láthatóan tetszett neki az új móka, nagyon.
Nekem nem annyira..
Amikor kapkodni kezdtem utána, hogy valahogy lehúzzam a magasból, egyszeriben gondolt egyet, és kecsesen leugrott, rám se nézve eliramodott, hogy búvó helyet keressen magának.
.
Lehet, hogy úgy érezte, talán ez már mégis csak túlzás volt??!!!...
Szerintem épp csak egy kis időt kért magának, hogy újabb turpisságon törje a gyönyörű fejecskéjét
Gyakran kénytelen vagyok a címben idézett mondatot suttogni - mondani - kiabálni.
Attól függően, hogy mennyire tudom önuralmamat megtartani..
Nem mindig sikerül a buddhista egykedvűséget gyakorolnom.
Sőt!.
Mogyoró immár 9 hónapos, ivartalanított csodaszép cicakamasz, és égetnivalóan-tüneményes kis csibész!
Nem túlzok.
Csak felsorolom bűnlajstromát:
- Baltazár teknős kajáját továbbra is elcseni a terráriumból, elhárításként egy kartonlapot tettem a terrárium fölé, odafogattam ruhacsipesszel - elég bizarr a látvány, de hatásosnak tűnik - egyelőre nem sikerült a kis gézengúznak áthatolni a kartonfalon.
- Szobaszökőkúttal most már nincs több gondom, egy nap, mire hazaértem, szilánkokra törve hevert a szobában, víz áztatott mindent, a szökőkút márványkavicsait még napok múltán is felleltem, megbújva egy-egy virágcserép alatt. Béke poraira, vagy inkább cserepeire - porcelántál volt, gyönyörűséges, kagylót formázó, mintha Vénusz istennő kelt volna életre úgy tört fel belőle a víz .. az oszlop, amin állt, árván ácsorog az ablak alatt, új funkciót még nem találtam neki.
- A szobafenyő is áldozatul esett - szerencsére csak részben, Mogyoró kíváncsiságának. A szemem láttára mászott fölfelé a szépre termett növényen, már ugrottam fel, de a fenyő megadta magát, és Mogyoróval a hátán bedőlt a szoba közepére.. Fehér díszcserepének és egy életerős, illatos ágának kellett búcsút mondanunk..
- Az elől nyitható mosógépből még szerencsére a program beindítása előtt kimentettem.. láthatóan nagyon izgalmasnak találta a ruhával telepakolt kis búvóhelyet..
- Sikerült a bezárni egy teljes napra gardrob szekrénybe, mert nem vettem észre reggel, hogy, bár kitessékeltem a cipők közül, valahogy mégis visszasurrant, elmentem dolgozni, a cica meg a szekrényben maradt.
Nem meglepő, ott is feltalálta magát, Boszika szőnyegét lerángatta a polcról, gondosan elhelyezte egy cipős doboz tetején, és elaludt rajta.
Az ajtón addig dolgozott belülről, amíg ki nem szabadult és Bencével egy térben töltötte a nap másik felét. Nem értettem, Bence miért menekül ki a lakásból, amikor kinyitom az ajtót, aztán megláttam mögötte a zsemleszínű rosszcsontot, aki a világ legnagyobb nyugalmával, kecsesen kifutott a folyosóra..
- A távirányítót lenyomva, az éjszaka közepén bekapcsolja a TV-t, gondolom, olyankor épp egy kis szórakozásra vágyik, hiszen alszik mindenki..
- A telefontársaságnál nagy derültséget okoztam bejelentésemmel, hogy nincs vonal a készülékben, és arra gyanakszom, hogy a cica lehet a ludas a dologban, mert egyik nap arra ébredtünk, hogy a telefon fali csatlakozója lóg a levegőben, a vezeték valahogy eltűnt belőle.. A szerelő a helyszínen megállapította, hogy eltépték a vezetéket, majd újrahuzalozta, és macska elhárításként kapcsokkal biztonságosan rögzítette a falra. Boszika puszikat adott a kezére munka közben - megköszönte a segítséget, Mogyoró pedig új terepet talált a felfedezésre, a telefonszerelő titkokat rejtő táskájából kezdte kirángatni a vezetékeket.
Ezzel persze azonnal le is buktatta a tettest..
- A telefon izgalmas játéktér, egy este arra jöttem haza, hogy furcsa kattogás van a lakásban.
A telefonkészülékből jött a hang, eszembe jutott előző telefonos kalandunk, épp akkor fizettem ki az árát a kis játéknak, kezdtem nagyon mérges lenni, aztán megnyugodtam, és nevetni kezdtem amikor rájöttem : a telefont valamelyik cica kihangosította, és a kihangosító kattogott keservesen a lakásban.
Csendet teremtettem..
Persze, lehetséges, hogy valaki telefonált, és azért kellett kihangosítani, hogy mindketten jól hallják..
Most hirtelen csak (!) ennyi jutott eszembe...
Amúgy, ha leszidom, ártatlan, Shrek Kandúrjától ellesett pillantással néz rám, esdeklően, halálos rémületben, és amint megérzi, hogy enyhül a gazdi, azonnal heves dorombolásba kezd - jelezvén, hogy angyal ő, még akkor is, ha igen gyakran úgy tűnik, 1000 ördög szállta meg!
Marcipán vs Mogyoró az alábbiakban látható: (zenét is tettem alá..)
