Mogyoró cicával az élet

Most már jó néhány hónap van mögöttünk, hogy Mogyoró főként lakáscica - azért főként, mert amikor csak lehet, lemegyünk a kertbe, ha másért nem, legalább egy  egynapos körbenézésre.

Az elmúlt napok hidegei kerti látogatásainkat kicsit átprogramozták, az állatok fáztak, Boszi és Mogyoró kivételével  a többieknek (Bence vizsla, Marcipán cica) nem sok kedvük volt a házon kívüli élethez.
Bence beült a kályha elé,  kényelmesen elhelyezkedett az ott leterített pokrócon, leste a tüzet,
élvezte a meleget, és láthatóan elégedett volt az élettel.
Félszemmel azért közben élénken figyelte, Mogyoró mikor hagyja végre abba a falatozást,
és hopp, egy ugrással már le is csapott a cicatányérra, felfalván a  cicakaja maradékát.

Boszi azért rendszeresen ki-kiment a kertbe, és nagy boldogságban rohangált a befagyott tavacskán
körbe-körbe, Mogyoró szintén élvezettel követte, de mindketten hamarosan jelezték, hogy inkább bejönnének a házba.
Mindenki a maga módján: Boszi kopogott körmével az ajtón, Mogyoró visított a bejárat előtt.

Na igen, itthon távfűtésben élünk, állandó melegben.

 Advent lévén, koszorúk készültek - segítséggel, persze, Mogyoró mindent gondosan átvizsgált:

Mindeközben Marcipán kényelmesen elhelyezkedett a magamnak kikészített kis zsámolyon, és felügyelte a kiscicát, no és a nagy rumlit..

Egyszerű így dolgozni..

Marcipán egy idő után végül csak hajlandó volt lekecmeregni a helyemről,
és tette jutalmául kárpótlásként kapott néhány fenyőtobozt, aminek eljátszása után nyugalom lett, és így sikerrel elkészültek a művek is.

 Azóta extra esemény nincs, igen unalmasan telnek napjaink - Mogyoró szerint,
ezért új, remek tevékenységet eszelt ki magának.

Baltazár, a szárazföldi teknős felváltva tágas, kerti összkomfortját, kénytelen volt felköltözni téli szűkös terráriumába, hiszen mi is, mindannyian visszahúzódtunk a meleg városi biztonságba, beletörődve sorsunkba .
Bezzeg ő!
A tőle telhető minden módon jelezvén nemtetszését a durva, önkényes kilakoltatás ellen:
 mászik felfelé a terrárium oldalán,  és közben erős körmeivel jó hangosan kaparja,
(egyedi zenei élményt nyújt karmainak hangja a plexin)
vakhitével, hogy egyszer csak sikerül kiásnia magát ebből a rabságból

Ez persze szerencsére reménytelen vállalkozás, de annyit már többször elért, hogy mire este hazaérkeztünk, 

a kis böszme a hátára fordulva esdeklően pislogott ránk,

mert bizony ebben a kiszolgáltatott helyzetben egy teknősnek esélye sincs..!

Téli menetrend minálunk: Baltazár melegítő lámpája bekapcsol hajnalban, a teki felébred, nekiindul, és teljes erejéből verni kezdi a terráriuma falát.

Mogyoró ezt észlelve gyorsan felugrik a kis doboz tetejére, és munkához lát.
Egy cica számára nincs le nem küzdhető akadály, addig dolgozik, addig küzd,  hogy bár védelmi célokból a terrárium tetőrácsára ráhúztam, és tucatnyi csipesszel gondosan odarögzítettem egy törülközőt,  félrelöki a fölösleges rongyot, és ügyesen elcsen a teknőstől egy-egy darab salátát,
majd a jól sikerült munka eredményeként boldogan elfogyasztja...

Íme:

Hát igen.. Mogyoróval az élet sem nem unalmas, sem nem nyugalmas... szerencsére!
December elején volt 6 hónapos..

Életképek

Egy csendes őszi délután nálunk, itthon.

Mindenki nyugalomban.. lenne..

Boszi kivár - sikerrel:

(zene is!)

Mogyoró (a hajdani Puszedli kamasz neve, talán már ez a végleges..) még láthatóan jól bírja a kiképzést..

Hajrá Mogyoró!

Mogyoró szobacica lett

Beköszöntött az ősz, és lassan hidegre fordult az idő.
Tündérkert varázsszíneivel búcsúzkodik.
A cicusoknak ez nagy váltás: mostantól szobacicákká lépnek elő,
akik már csak az ablakból nézhetik vágyón a természet csodáit,
ha lemegyünk a kertbe, ők bizony itthon maradnak.

Majd tavasszal ismét kezdődhet a kerti élet. 

Addig lakás, Budapest, és lakásfelforgatás, ami belefér. 

A díszfüggöny kókadtan lóg - amúgy is ideje már kimosni, Mogyoró egy cseppet rásegített a leszedésére.

A Philodendron kókuszkarója remek mászókának bizonyult, épp csak nem bírta  Mogyoró szépen növekvő súlyát - eltört, és a cserép teljes tartalmát, földet, agyag granulátumot szétomlasztott a parkettán.

Működési kockázat, ha kiscica kerül a lakásba.

Szegény növény nem biztos, hogy ennyire nyugodtan veszi ezt a fordulatot,
mindössze egyetlen levélkéje maradt, az is bánatosan csüng..
Új cserép kellene neki, és egy alapos visszavágás, talán még életre kel - úgy 20 éve éldegél velünk teljes nyugalomban, Marcipán sosem zaklatta.

Marcipán hajdani kedvenc tűzpiros triplavirágú Hibiszkusz fája ( amit folyamatosan karomélesítésre próbált használni), most már a folyosón pihen (az előírásnak megfelelő helyen..!) és így nincs közvetlen életveszélyben.

Amúgy mindenki és minden vigyázzon magára, ahogy tud: Mogyoró többnyire rohan valahova - neki mindig sürgős, elsőként kell odaérnie, néha azt sem lehet pontosan megállapítani, hova is?..

Baltazár teknős szintén lakáslakó lett, reggelente békésen kullog a szőnyegen - ezzel jól lefoglalja a kiskamasz cicát,
sajnos, egyéb fellelhető kaja híján, időnként a pamutszőnyeget egy kicsit kóstolgatja, jó lesz figyelni,
egyszer csak itt maradunk szőnyeg nélkül..!

Marcipán és Mogyoró nagyokat játszanak - Boszi legtöbbször beavatkozik : ő a bíró, aki felügyeli, hogy a cicameccs a megfelelő szabályok között folyjon, nehogy elfajuljon a birkózás.

Amikor neki van kedve, ő szekálja Mogyorót, amit biztosan remek játéknak gondol..
 láthatóan Mogyoró nem bánja .. elég vicces ez a duó.. (zene is!)

Marcipán türelme időnként elfogy, dühös lesz, és ennek elképesztő, fülsértő morgással ad hangot,
úgy valahogy, mint mikor egy öreg, zsémbes embert mindenféle válogatott szidalmat mormog félhangosan ezekről a mai fiatalokról..

Unatkozni eddig sem lehetett, és garantáltan ezután sem kell majd ekkora csapat mellett...!

Őszikék

Szeretem az őszt. 

Ahogyan boldogan élvezem létünket  a 4 évszak ragyogásában, éppúgy rajongok az őszért is.. 

Az ősz, a búcsúzás ígéretével sok emberben szomorúságot idéz fel.

Bennem nem. 

A természet varázslatos díszruháját ölti fel, és ragyog. 

Hol itt a bánat? Átöltözünk, és ünnepelünk. 

A legszebb, legtündöklőbb színpompában fénylik fel Tündérkert maga is, 

a kert manói, tündérei büszkén ölelik és színezik át varázskezükkel a kertet. 

A föld lélegzik. 

Párája ott a levegőben, hajnalonta átlebeg a tájon, és amerre járt, vízzel permetez be mindent, fát, növényt, állatot.

Álomszerűen csodaszép ilyenkor a reggel. 

Másként áttetsző, másként lebegő.

Őszi.

Megpihen mindenki.

Megpihen, és ragyog az őszi napsütésben.

Áldás ez a csoda idő, ajándék.

Köszönjük minden pillanatát!

Puszedli cica

Nem kevés vívódás után, és egy viharos összeismertetést követően
(az új jövevény Marcipánnak határozottan kevésbbé tetszett, mint a kutyáknak)
Puszedli (régi nevén Vanília) a hétvégeket már csapatunkkal tölti.

 

A Vénusz átvonulás hozta őt szépséges bolygónkra, június 5-én született, 
és, ahogyan ez illik, egy közel 3 hónapos cicánál,
nagyon vidám, örökmozgó kis krapek.
A hangja, mint egy sziréna, állandóan visong, ha épp nem lát minket, és jelzi, hogy elveszettnek érzi magát. A kert minden pontjáról hallani lehet vészjeleit.

A világon minden játék, és mindent fel kell fedezni... a lilaakácot is..

Bársonyos cica léte életet hozott a mostani forróságban, sajnos éppen haldoklónak tűnő Tündérkertünkbe. 

Birtokba venni, és meghódítani ez az aktuális cica feladat

Igazi növendék Macskaharcos

 Az elárvult madárfészek új lakóra talált...

 Szépséges csillaglénye elbűvöl és meghat.

Bátorsága és kecsessége elvarázsol.

Álmát is angyal vigyázza...

Szikes puszta

Sok-sok éve, hogy egyszer, a kiskunsági pusztát felfedező utunk során rátaláltunk egy tájvédelmi körzetre.
Szerencsére érintetlen marad minden évben, tavasszal, a tél nyomán ragadós, nyúlós sár védi az arra tévedő kíváncsiskodóktól a földön fészkelő szárnyas lakókat.

 
A forró nyár felszárít és kiéget mindent, de itt, a sziken, a különleges fauna mindig él.

Él, és csodákat kínál a kíváncsi szemnek. 

Virágok mindenütt, pirinyók, megbúvók, de színűkkel mégis ragyogók. 

Sárgák, fehérek, lilák. A kerti növények vadon termő ősei ők.

Még előző kutyánkkal, gyönyörű ír szetterrel lányunkkal fedeztük fel a tájat, aki, ha az útra rákanyarodtunk a kocsival, hatalmas izgalommal ugrott fel, és a boldog lihegést abba sem hagyta, amíg ki nem ugorhatott az autóból.

A Gézengúzok eddig még nem voltak itt, egyszer, kicsi korában Bencét elhoztam,
Boszi nélkül, aki akkor még behívhatatlan volt, de a kis szerelmes vizslakutyus állandóan pöttöm társát kereste, és nemigazán élvezte a természet csodáján feltáruló szabadságot.

Bezzeg most..! Mámorosan rohangáltak, messzire elfutottak egy-egy szag csapásán, de szinte mindig együtt.
Ahol magas volt a fű, Bence rohant el, és boldog vigyorral hozta Boszinak az emlékeket - aki az útról ismét két lábon volt kénytelen utánanézni eltűnt társának..

A nyári záport megúsztuk, az idei nyár gyakori  40 fokos melegét is, 

és végre két elfáradt (vagy úgy tűnő) kutyával indultunk haza. 

Szerelmetes Kiskunságunk

Amikor, úgy nagyjából 20 éve, először megláttam a kiskunsági öntözőcsatorna egyik ágának még érintetlen, vadregényes vidékét, azonnal beleszerettem.

Bár már eltelt azóta sok-sok év, ez a szerelem továbbra is lángol...

Hiába az ember sajnos jelentős környezet pusztítása,
hiába a fák erőteljes meggyérülése,
amit minden alkalommal újra és újra elszoruló szívvel látok,
a Duna csatorna számomra ma is éppolyan csoda, mint akkoriban volt.

A fészkelő madarak a nádasban, a gyékények nyújtózkodó barna buzogánya, a jégmadár parádés ruhája, a fehér hattyúk kecses szépsége még a szúnyogok váratlan támadását is elfeledteti velem.

Nagy-nagy vágyam egyszer csónakban végigcsorogni a kis zsombékszigetek között, titokban meglesni a még mindig buja élővilágot, csodálni a vízen futkosó bogarakat, pókokat, a békatutaj apró fehér szirmait, ahogyan lebeg a víz felszínén, a víz alatti vibráló életet .. megannyi boldog gyönyörűség szívem álma...

Amióta ír szetterünk elbúcsúzott tőlünk, és helyét a két örök vidám haver vette át, azóta az ő féktelen derüjük is velünk tart kirándulásainkon.

Szerencsére a kunsági csatorna szép hosszúra sikeredett, és mindig van újabb ág, amit felfedezhetünk - azt már nem is említem, hogy egy-egy ága bármennyi kirándulás után is rejt újabb csodát.. imádom!!

(a hangulat kedvéért zene is..)

Kutya pásztorok ... cica-babák

 

Az öt kis cicanövendék lassan 6 hetes lesz, igazi csodaszép vagányok.

Egész napjuk, ahogy illik, a játékról szól. 

Végre, két kíváncsi és izgatott kutyánk, 

a közelükbe mehetett, 

mi meg ugrásra készen figyeltük minden rezdülésüket.

Napestig lehet őket csodálni ...

Bence és Boszi is láthatóan így gondolja ..

(.. zene is van a képek alatt..)

Hová tűntél Bence kutya..?

Alkonyodott a pusztán. 

 A szél épp csak lengedezett, lágyan simogatta végig a Dunáig nyúló rónaságot. Madárkák itt-ott cserregtek, a kis pacsirta még énekelt a sötétedő égbolton.

Lassan bandukoltunk.
A borsót legutóbb - legnagyobb gyönyörűségemre részese lehettem a látványnak - learatták, géppel.
Városi lévén, életemben sem láttam még ilyen csodát: a nagy piros kombájn beszipkázta a növényt, és a szárat hátrahagyva, hatalmas platójáról a mézédes (muszáj volt megkóstolni, amíg még lábon állt) zöld, dagi szemeket egy billentéssel átborította egy, a sorok között le-fel ingázó, buzgón szolgálatot teljesítő kis zöld teherautó tetejére.
Tátott szájjal bámultam..
Mostanra már csak a  fonnyadó borsószárak feküdtek szépen, sorokban.
A földút másik oldalán gabonatábla.
Időnként nyuszi ugrik fel benne, és iszkol el, hajnalonta őzek lakmároznak belőle.
Szép aranysárgára érett mostanra (na persze, Péter Pál van...)
Boszika, apró méretével nem látja, ami az útnak ezen az oldalán történik,
főképp nem látja az árpában rohanó haverját.. ezért kénytelen megoldást találni:

 
Cirkuszi ügyességgel gyakorolja ezt a pózt, bár, szerintem, sokat így se lát,
de akár 1 percig is képes nyújtózni, két lábon, és fürkészni: vajon mi történik ott, az árpa mélyén.?.
Bence, ha már eltűnt a gabonatáblában, mindent elfelejt, barátot, gazdit, csak rohan, rohan, megmámorosodva teljes szabadságában, mi sem látjuk, merre járhat, csak halljuk a szárak suhogását, látjuk a gabona lágy hajladozását, ott, ahol épp a vizslakutya lohol.

Hívásunka egy pillanatra megtorpan, fejét kiemelve,

vigyorogva ránk bámul, és szélsebesen folytatja útját tovább...

Boszi újra és újra keresi a csavargót, aki onnan, arról a magasságról, ahonnan ő nézi, sehogy sem látható,
 így hát újabb mutatvány következik:

hátha mégis képes megpillantani valahol barátját..

Mindeközben a nap szépen, lágyan lebucskázik a horizonton, narancsszínben búcsút int, mert már ideje a visszahúzódásnak, megpihen minden, madár, növény, kisállat, és majd másnap eljön egy új ébredés, új futás, új játék...a boldogságos kutyalét minden öröme.

Angyalcicák

Piros névre hallgató szomszéd cica pocakos napjait számláltuk.
Mivel a nász nem maradt rejtve, így a kalkuláció szerint
(58-70 nap a vemhesség a cicusoknál) már közelgett a kicsik születése.
Kedden, június 5-én megérkezett 5 ici-pici gombolyag. Én először egy hetesen láttam őket, elbűvölve a gyönyörűségtől - soha, eddigi életemben nem volt lehetőségem apró, frissen született cica bébiket látni.
Hát ez maga a csoda...

Az öt apróságból kettő vörhenyes, a többi az "apjára üt", cirmos cica, színben különböző variációkkal, de mindnek narancsos a homloka 

Elgyengítő látvány a cicacsalád, Piros, a mintamama

és csodaszép kis családja..

A dilemma hatalmas: be lehet-e fogadni még egy ilyen apróságot csapatunkba..? 

A pici, világos cica a Vanília nevet kapta.

Vanília és Marcipán.. attól tartok, hamarosan bővül a család!