Mogyoró cicával az élet

Most már jó néhány hónap van mögöttünk, hogy Mogyoró főként lakáscica - azért főként, mert amikor csak lehet, lemegyünk a kertbe, ha másért nem, legalább egy  egynapos körbenézésre.

Az elmúlt napok hidegei kerti látogatásainkat kicsit átprogramozták, az állatok fáztak, Boszi és Mogyoró kivételével  a többieknek (Bence vizsla, Marcipán cica) nem sok kedvük volt a házon kívüli élethez.
Bence beült a kályha elé,  kényelmesen elhelyezkedett az ott leterített pokrócon, leste a tüzet,
élvezte a meleget, és láthatóan elégedett volt az élettel.
Félszemmel azért közben élénken figyelte, Mogyoró mikor hagyja végre abba a falatozást,
és hopp, egy ugrással már le is csapott a cicatányérra, felfalván a  cicakaja maradékát.

Boszi azért rendszeresen ki-kiment a kertbe, és nagy boldogságban rohangált a befagyott tavacskán
körbe-körbe, Mogyoró szintén élvezettel követte, de mindketten hamarosan jelezték, hogy inkább bejönnének a házba.
Mindenki a maga módján: Boszi kopogott körmével az ajtón, Mogyoró visított a bejárat előtt.

Na igen, itthon távfűtésben élünk, állandó melegben.

 Advent lévén, koszorúk készültek - segítséggel, persze, Mogyoró mindent gondosan átvizsgált:

Mindeközben Marcipán kényelmesen elhelyezkedett a magamnak kikészített kis zsámolyon, és felügyelte a kiscicát, no és a nagy rumlit..

Egyszerű így dolgozni..

Marcipán egy idő után végül csak hajlandó volt lekecmeregni a helyemről,
és tette jutalmául kárpótlásként kapott néhány fenyőtobozt, aminek eljátszása után nyugalom lett, és így sikerrel elkészültek a művek is.

 Azóta extra esemény nincs, igen unalmasan telnek napjaink - Mogyoró szerint,
ezért új, remek tevékenységet eszelt ki magának.

Baltazár, a szárazföldi teknős felváltva tágas, kerti összkomfortját, kénytelen volt felköltözni téli szűkös terráriumába, hiszen mi is, mindannyian visszahúzódtunk a meleg városi biztonságba, beletörődve sorsunkba .
Bezzeg ő!
A tőle telhető minden módon jelezvén nemtetszését a durva, önkényes kilakoltatás ellen:
 mászik felfelé a terrárium oldalán,  és közben erős körmeivel jó hangosan kaparja,
(egyedi zenei élményt nyújt karmainak hangja a plexin)
vakhitével, hogy egyszer csak sikerül kiásnia magát ebből a rabságból

Ez persze szerencsére reménytelen vállalkozás, de annyit már többször elért, hogy mire este hazaérkeztünk, 

a kis böszme a hátára fordulva esdeklően pislogott ránk,

mert bizony ebben a kiszolgáltatott helyzetben egy teknősnek esélye sincs..!

Téli menetrend minálunk: Baltazár melegítő lámpája bekapcsol hajnalban, a teki felébred, nekiindul, és teljes erejéből verni kezdi a terráriuma falát.

Mogyoró ezt észlelve gyorsan felugrik a kis doboz tetejére, és munkához lát.
Egy cica számára nincs le nem küzdhető akadály, addig dolgozik, addig küzd,  hogy bár védelmi célokból a terrárium tetőrácsára ráhúztam, és tucatnyi csipesszel gondosan odarögzítettem egy törülközőt,  félrelöki a fölösleges rongyot, és ügyesen elcsen a teknőstől egy-egy darab salátát,
majd a jól sikerült munka eredményeként boldogan elfogyasztja...

Íme:

Hát igen.. Mogyoróval az élet sem nem unalmas, sem nem nyugalmas... szerencsére!
December elején volt 6 hónapos..