Tündérkerti történetek: A Bűbáj család berobban életünkbe

Még 2017 kora nyáron történt, hogy sétáinkon Boszi kutyus el-elmaradozott, egy bekerítetlen üres telek bozótjában időzgetett, és többnyire megkésve futott utánunk.

Eleinte nem tulajdonítottam ennek jelentőséget, de legközelebb már Bence is vele tartott.
Valamit néztek, közösen, nagy érdeklődéssel..

Aztán, a következő napon 3 apró szőrme gombóc nyargalt át a szemben lévő bekerekített telekre, ahol a tulajdonos épp nem volt otthon.
Hősiesen elbújtak az egyik tuja alatt, és a legbátrabb, mint később kiderült, a csapat szóvivője, egy fekete pöttöm cica hatalmas méltatlankodással előjött..
Bejelentette, érezhető felháborodással, hogy éhes, és ezen az elviselhetetlen állapoton azonnal változtatni szükséges!
Naná, hogy nekem, szerinte!

A két otthoni cica miatt kaja mindig akad a szekrényben, hazamentem, és alutasakokkal tértem vissza.
Az étel egy szemvillanás alatt tűnt el..(noha kételkedek benne, hogy valaha is láttak ilyesmit szegény kis lelkecskék)

Aztán délután újabb zacskó tűnt el az éhes pici pocikban, és ez így ment, 1-2 napig, amíg a kert tulajdonosa meg nem érkezett, és felháborodva kérte rajtam számon, hogyan merészeltem etetni a macskákat az ő területén, az ÖVÉN,
aki ki nem állhatja a cicákat..!

Addigra a kis gézengúzok zseniális pszichológiai érzékkel már odébbálltak egy lakatlan ház terasza alá.

Az etetés ott folytatódott, egészen addig, amíg egy közelben lakó, macskagyűlölő szomszéd, akiről az hírlik, alkalom adtán lövöldözik a macskákra, fel nem figyelt rájuk, és így közvetlen életveszélybe kerültek.

Menteni kellett őket, sürgősen..

Bűbáj Bikfic

Bűbáj Pici

Bűbáj Frigyes

Nem volt egyszerű: féltek, de nagyon, különösen a legkisebb, akiről később kiderült az egyetlen leányzó a kandúrfik között, és semmiképpen sem akarták, hogy holmi kétlábú óriások összefogdossák őket.
Alig fél napos küzdelem és csábító falatok segítségével végül cicahordozóban áthoztuk a kis csapatot hozzánk.

Először a szembeni kertben bújtak el: igazi cicaparadicsom az ott, tele összehordott "kincsekkel", raklapok, deszkák, csövek egymás hegyén-hátán, volt hova elbújni.

De egy cica okos ám, hát még a 3 testvér..!
Rájöttek, szinte egy pillanat alatt, hogyha rájuk támad az éhség, csak át kell menni a túloldalra, egy kicsit cukiskodni az ott lakóknak, és lámcsak már ott is a svédasztalos büfé..!

Ezzel a mély tudással és jól bevált módszerrel, amit a cicák már születésükkor útravalónak kapnak, napról napra bátrabbak lettek, majd egyre követelőzőbbek, és végül úgy látták: megfelel nekik Tündérkert állandó lakóhelynek is, hisz' fekvőhelyet, búvóhelyet egy tucatnyit is talának, kaját is szervíroz a személyzet, és mehet a bunyó akár egész nap, ha elpillednek a nagy hancúrozásban, jut mindegyiküknek egy-egy békés, csendes kis zúg, ahol álomra, vagy egymásra hajthatják fejüket, és kedvükre nőhetnek a következő kalandig...