Karácsony

Eljött a végső ünnep, elcsendesedett a puszta, 

mi is ritkábban jutunk el a kertbe.

Kismadaraink rendszeresen kapják a téli ellátmányt, hála segítőinknek,

cinkék, mezei verebek csivitelnek, és rikkantanak nagyokat a csemegék láttán.

De vigyázat! Ragadozó leskelődik az etető körül, ő is éhes, persze

A ház és a kert ünneplőbe öltözik. 

Hólepel fedi a kertet, és jégruha bújtatja el a tavacskát

 Mindkét kutya imád bolondozni a hófedte jégen..

Tündérlak megújult padlásán mesevilág ébredezik, 

gyermekkorok karácsonya, álmaink lágymeleg emlékei felköltöztek.

Olyan meleg lett odafent, mintha hatalmas cserépkályhában duruzsolna a pattogó tűz.

Más melegíti a teret: az emlékek, a szeretet.

MEGÉRKEZETT AZ ÜNNEP..

Áldott ünnepeket kívánunk, szeretettel!

November

Őszbehajoltunk. 

Egy kicsit kevesebb most a szín Tündérkertben, mert a hirtelen októberi fagy ráégette a leveleket a fákra, bokrokra - már nem tudtak olyan pompába öltözni, ahogyan ezt teszik minden évben.
Ez most egy ilyen ősz, ilyen - eddig még nem volt október vége, amikor bánatosan összegyűrődve kucorognak a levelek, szépségesen szép utolsó színpompájukat idén nem öltötték fel,
vagy csak kevesen - azok a szerencsések, akik védett helyen laknak.

A határ ennek ellenére csodaszép, a hajnali fagy csipkét varázsolt

a leghétköznapibb - egyébként talán fel sem tűnik kis növénykére is.

A reggeli séta itt a leggyönyörűbb - Földanya nekem szebb, 

mint valaha, a fények tompa melege átjárja a tájat - lélegzetvisszafojtva csodálom a látványt.

Bence és Boszi csupa izgalom - ezek a szagok..!

Bencus felpörgetve, rohan, rohan, és nem bír betelni a szabadsággal.

Boszi apró lábain derekasan igyekszik lépést tartani vele.

Csuda helyesek ilyenkor.

Ültetem a tavaszi hagymásokat, és már lelkemben a megújulásra készülök..
Nagyon szeretem az évszakok váltását.
Nagyon szeretem, hogy mindig más a kép, amit ajándékba kapunk egy-egy évszakban.

Most a megnyugvás, a befelé fordulás jön.

A váratlan novemberi verőfény még előcsalogatta rejtekükből a békákat, egy-egy elszánt példány ismét ücsörög a tavirózsa leveleken, a szitakötők is előtűntek, de a természet már búcsúzik. 

Tündér-mese

Sokáig járta a bolygót.
Kereste az igazi otthont.
Tudta, valahol megtalálja.
Ez a hit, ez a vágy hajtotta mindig tovább.
Megtalálni, rálelni.
A biztonságra, a megnyugvásra, a harmóniára, a szépségre.
Egy messzi, messzi kietlen tájon talált egy picinyke kertet,

színpompás bokrokkal,

illatos, tarka, vidám virágokkal

selymes-puha, bókolva táncoló ciprusokkal,
szigorú, szúrós borókákkal,

szarvaskirály fenyővel,
a tavacskában jókedvű, viháncoló halacskákkal,
békák garmadával,
kecses, karcsú szitakötőkkel,
tündöklő, hiú tavirózsákkal,
édes madárdallal, ragyogó napsütéssel.

Amint meglátta, tudta: hazaértem.
Ezt kerestem.
Itt vagyok. Ez az én otthonom.

Csak ült, nézte a világot innen, a paradicsom egyik másából, és megpihent.

Megérkezett.

Szökevény Boszorkány

Az autó furcsa fémes hangokat adott ki magából.
Tíz éves már, de eddig nem volt vele soha semmiféle kellemetlen esemény.
Ez a hang azonban igazán zavaró volt, beszaladtam hát a hajnali bevásárló körút után a szervizbe, nézzék meg.
Megállapították, hogy nincs nagy baj, valami fém  a kipufogónál elrozsdásodott,
meg kell hegeszteni, jöjjek vissza 2 nap múlva, déli 1 órára.

Mindez a szabadság alatt, klassz, 38 fokos kánikulában..

Bence, aki állandó utas a kocsiban, ki nem hagyná, hogy elsőként ugorjon be, ha kinyitom az ajtót, most persze a kertben maradt.
Éppígy Boszi is, mert ebben a hőségben szó sem lehet potyautasokról!

Így gondoltam én.

Boszi másként döntött.

Már majdnem kiértem kis, csendes utcánkból a forgalmas országútra, mikor a visszapillantó tükörből észrevettem: egy apró gombolyag gurul a kocsi után.
Négy lába van.
Atyaisten!
Persze ilyenkor épp jött egy szomszéd is, még őt is ki kellett kerülni.
Kiugrottam a kocsiból, és zavartam haza a kis meglógóst.

Hiába.

Megállt, és lefeküdt az úton.

Időre mentem, esély sem volt visszafordulni.
Felkaptam a kis szökevényt és beraktam a kocsiba.
Nyakörv nem volt rajta - szabadságon vagyunk,
póráz mindig van a kocsiban.
Induljunk, majd lesz valami..
A szervizben úgy 1-1,5 óra várakozást ígértek, ennyi ideig Boszit nem hagyhattam bezárva a kocsiban, ölbe kaptam hát,

és nekiindultunk a kisvárosban nyakörvet keresni.
Jó sport ez: Boszi úgy 10 kilós lehet,
csomagnak sem túl kellemes, ráadásul rettenetesen lihegett.

Én meg izzadtam.

Arra nem számítottam: délidő volt, délután háromig minden üzlet bezárt.
Szerencsére mentő ötlet: hátha a Gazdabolt nyitva van.

Így történt.

Vettem egy borzasztó ronda, fekete nyakörvet, ez volt az egyetlen, ami illett a kicsi nyakra,
és táskámban azzal a másfél kilós könyvvel, amit elraktam, hogy majd a szervizben békésen olvasgatok, nekiindultam vízcsapot és padot keresni..

Padot találtunk, egyszer egy kicsit leülhettem, talán még akár 5 percre is, de Boszi menni akart, és folyton ficánkolt.
(Eszembe jutott, van előnye az iskolai helyben maradás gyakorlatnak, ez most már egyértelmű, de nekünk ez sosem ment..)

Maradt a gyaloglás, és gyaloglás, bejártuk az utcákat,
próbáltam az árnyékban surranni, de ez délben nem annyira sikeres manőver, vízcsap sehol.
Azaz: vízcsapot találtunk, többet is, de mindegyiket lezárták a meleg miatt.
A sors kegye: a cukrászda nyitva volt.
Vettem egy fagyit.
Ami üdít - savanykás ízeket választottam.
A teraszon Boszi egyfolytában bámult és lihegett.
Örültem, hogy pihenhetek, és szép lassan ettem a fagyit.
Finom volt.
Boszi lihegett.
Nem bírtam tovább, odanyújtottam a kiskutyának a fagyit - épp a kedvencem következett a citrom, ettől vártam  volna a felfrissülést - de hát ilyen egy gazdi..!

Legnagyobb meglepetésemre a kutyus, aki fagyit még eddig sosem látott,
a tölcsért kezdte rágcsálni, alulról, és láthatóan elégedett volt.
Amikor elérte a fagylaltot, az már nem érdekelte, és nagylelkűen átengedte nekem..
én meg fájó szívvel kénytelen voltam szemetesbe dobni az ínyenc csemegét.

Visszaindultunk, hátha időközben elkészült az autó.
Így volt.
A szervizben látták, hogy bajban vagyunk, és előre vették az autónkat,
mire odaértünk, reszkető lábakkal
(az enyém reszketett, a kutya lihegett), kisautónk már az utcán várt.
Ripsz-ropsz fizettem, és végre, haza..!
Lerogytam, kezemben a szódásüveggel.

Boszi elnyúlt a terasz hűvös kövén, és lihegett.

Egy időre talán elment a kedve a szökdöséstől, de ez egyáltalán nem biztos: szerintem minden körülmény ellenére élvezte, hogy most ő jöhetett velem, és nem Bence.

Az élvezet meglehetősen egyoldalú volt..

Augusztusi forróságban

A sors kegyeltjeként egy hét szabadság jutott augusztusra is.
Erre a klassz, igazi, tüzes augusztusi hétre távoztunk el kicsit hiányos csapattal Tündérkertbe.
A hiányzó tag ismét Marcipán cica volt, aki újból úgy döntött: nem jön haza szobacicusnak, ott maradt a kertben  a legutóbbi hazacuccoláskor.
A macskák döbbenetes rafináltságával amint észrevette, hogy csomagolok,
sarkon fordult, és eltűnt..
Élelmezését ismét Jutka jó szándékára bízta, éjszakái az ismeretlen kalandoké lettek, a nappalt (talán) szunyókálással töltötte.
Jutka elmondása szerint az udvarló - becsületes nevén: Jónás, mindennap megjelent,
hogy ne unatkozzon az a szegény árván maradt cicafiú...
Kétség sem maradt felőle: Marcipán teljes tudatossággal választja sorsát  - ha nem vagyok elég éber.
Etetésre híváskor azonnal előbújt, éjszakai tivornyázását most még az elejtett egér tetemek sem árulták el: valószínűleg elfogyasztásra kerültek a derék kis rágcsálók.

Így aztán a két kutyussal indultunk nyaralni.

Marcipán lelkendezve szaladt elénk a kavicsos úton, és mi sem természetesebb,
boldogan tömte azonnal pocakjába a zacsis macskatápot.

Aztán elnyújtózott a szoba hűvösében, a kanapén egy kis pihenésre...

Erre a hétre szép időt ígértek a bölcs időjósok - ez nagyon bejött.
Tündérkertünk az ország legmelegebb (télen talán a leghidegebb) részén van (Kiskunság),
ott mindig az aznapra ígért legmagasabb a hőmérséklet, vagy még melegebb van.

Így ment ez egy héten keresztül, és így lesz ez továbbra is, ha marad ez a kicsit megkésett forró nyár.

A nyaralás első ünnepi állomása Bösztörpuszta volt, Boldogasszony tiszteletére rendezett 3 napos vigasság.
3 éve készülök, most végre én is részese lehettem!

Nagyon jó volt ott lenni!
Nagyon-nagyon-nagyon!

Együtt dobogott a szívünk azzal a - szerencsére hatalmas tömeggel, aki szintén részt vett a rendezvényen.

lovasbemutató

Lovak, lovasok mindenütt

 

Hétboldogasszony kápolna

A kápolna belseje

 kovács műhely

 

 Tárogató hangja, lovasok, sátrak, palacsinta, kézművesek mindenütt

Izzott a nap, hatalmas volt a sokadalom, a puszta pora belepett minket,
ételek illata, jókedv, lelkesedés, nevetés.. de csodás volt az a közös érzés,
ami ott mindenkit elvarázsolt ...!

A kertben hűségesen várt vissza Bence kutya,
időnként hatalmasat vonyítva magányában,
a kerítés előtt, kint az utcán, az árnyékban hevert Boszi kutya,
a szabadulóművész, aki sajnos, még mindig képes kipréselni magát a kertkapu nyílásán...

A gyönyörűséges nap fáradtságát a kertben pihentük ki a héten.
Mást nem is igen lehetett tenni abban a rekkenő melegben.

A hűsölést mindenki egyéni módon választotta:

A vadgalamb a locsoló üdítő cseppjeit élvezte, olyan bátran, hogy még arra sem reppent el, hogy fényképezőgépemmel csattogtattam körülötte

Boszi az ibolyalevelek árnyékában bújt el - de jó annak, akinek még egy ibolya is árnyékot tud nyújtani..

Amikor felébresztettem, hogy a képen jobban kivehető legyen, ki lapul ott, 

félálomban, unottan nézett rám: Miért zavarsz, nem látod, hogy sziesztázom éppen?

Még egyik  kis zöld kedvencem is az árnyékot választotta

Hétfőtől ismét folytatódik az élet: mi Budapesten, Baltazár, a teknős még élvezheti a nyarat, Jutka segítségével, kis karámjában boldogan lakmározik, és hűsöl csinos kis óljában. Neki is ez az igazi élet, a terrárium csak olyan, mint nekünk a lakás:

éldegélünk benne, de lelkünk egy része mindig ott marad a kertben, arra várva, hogy ismét megérkezhessünk a paradicsomba!

  

Bence úszóleckét vesz

Végre egy meleg hétvége, indulunk a Duna partra.
Most Bence úszhat!
Boszi vigyáz a kertre, mert vetélytársa, Molli kutya (labrador, 11 éves, és Bence szíve egyik csücske) majd most bemutatja, hogyan kell úszni, és Bence délben már ott fog úszkálni a Dunában.
Így terveztük...

  Az edzés megkezdése előtt egy kis bemelegítés:

nagyon jó, akkor még egy kis ráhangolódás:

Remek, kezdődhet az edzés...

  Első  kísérlet

       (érdemes a hangot is bekapcsolni, és a képre kattintva nagyítani a látnivalót..)

Második kísérlet, most már határozottabban, Molli hűségesen segíti a kisdiákot:

Ismét megpróbáljuk, Laca kitartása határtalan, Molli továbbra is drukkol:

Na még egyszer, most bár biztos a siker együtt, hárman, elszántan:

..hát ennyi..

A kísérletek lezárultak.

Most én következtem. Ruhástól be a Dunába, és  a vízből hívtam Bencét. 

Film erről nem készült.

Sikerélmény sem volt: Bence döbbenten bámulta, ahogy állok a vízben,
és láthatóan nagyon aggódott értem..

Mivel ebből állt a mutatvány, megmoccanni sem volt hajlandó megrökönyödésében, kikecmeregtem a vízből, bízván abban, hogy majd együtt beúszunk..

Amint meglátta, hogy szerencsésen partot értem, iszkiri, sarkon fordult,
és eltűnt az erdőben. 

Gyanítottam, hogy mi zajlik éppen, de Jutka utánament - és igen:
Bence ült a kocsi csomagtartója előtt, és várta,
hátha egy tündér kinyitja az ajtót, és ő beülhet végre a biztonságos,
meleg helyre, amit imád, és kiheverheti  ennek a délelőttnek minden izgalmát és fáradalmát....
Így jártunk.

Elgondolkodtató: kötelező egy magyar vizslának imádni az úszást?
Mi van, ha ő ezt másként gondolja?
Úgy látszik, Bence másként gondolja...

A továbbiakat majd meglátjuk.

Összefoglaló a délelőttről:

Marcipán udvarlója

Segítség!
Marcipánhoz lovag érkezett!
Már néhány alkalommal hallottam egy cicát nyávogni, valahol a szomszéd kertnek nevezett bozótosban.
De sosem jött elő, pedig hívtam, többször is.
Vasárnap hajnalban Boszi izgatottan állt az ajtó előtt, gondoltam, sürgős dolga akadt, kiengedtem a házból.
Bence rohant utána, és a kertkapuban vad ugatásba kezdtek.
Hajnali ötkor.
Népszerűek lehetünk a szomszédok körében...
Mivel sehogy sem csillapodott az izgalom, kiballagtam,
csak úgy, pizsamában, megnézni, mi a csuda hevítette fel őket ennyire.
Marcipán jelent meg a szembeni kertből, settenkedve, és utána, őt követve egy nagyon sovány, szürke cirmos cica.
Együtt, ketten.
Boszi nem bírt magával, szaglászva rohangált körbe-körbe az új jövevény láttán,
de a cicák, ahogy jöttek, úgy tűntek el, át a kerítésen.
Minthogy a vasárnapi program még mindig, sőt, egyre inkább a kerti dzsungel átláthatóvá tétele volt, míg dolgoztunk a rom eltakarításon,
Ricsivel, a "már majdnem kertész" segítőnkkel,
a cica többször is feltűnt,
és nyávogott, csak nyávogott, és nyávogott, egyre követelőzőbben.
Ricsi felismerte benne az egyik szomszéd kandúrját, aki, most úgy tűnik, itt nálunk, az utca végén talált barátra Marcipán személyében - akiről annyit mindenképpen tudni kell, hogy ki nem állhatta eddig a macsekokat.
Őt most elfogadta, és mivel a nap nagy részét szokás szerint alvással töltötte a házban,  haverját, aki ezt jó hangosan nehezményezte, ezalatt a nyakunkba sózta.
Egész nap ott téblábolt körülöttünk, és folyamatosan nyirvákolt.
Gondoltam, éhes.
Jól gondoltam.
Kapott kaját.
Megette.
Tovább nyirvákolt.
Megint adtam neki. Azt is megette.
Nyirvákolás maradt.
Elég érdekes volt egész nap hallgatni...
Amint Marcipán hajlandó volt előbújni hálóhelyéről,
a cica azonnal mellészegődött, és együtt folytatták útjukat.
Aztán odajöttek hozzám - talán Marcipán be akarta mutatni...

Azóta se értem a dolgot : Marcipán ivartalanított kandúr, de, ez a tény ezt a kis fiatal kandúrfit egyáltalán nem zavarta, ő eldöntötte, hogy feleségül veszi:

(remélem,  a cicák megbocsátják majd, hogy  magánéletüket közszemlére teszem, az olvasók pedig azt, hogy a felvétel igencsak kezdetleges, de amikor bekapcsoltam a gépet, nem számítottam rá, mi fog következni..)

A virágágyás elhervadt virágait, úgy látom, ideje levágni, ezt mihamarabb meg is teszem!

Magyar dinnye! Végre itt van!

A dinnye mindenki kedvence.

Szó szerint: az állatsereglet is, az embercsaládtagok is imádják.
Kedvezményezett helyzetünk: Tündérkerthez egy dinnyeföld mellett vezet az út.
Ott mosolyognak a gyönyörű, mélyzöld, ingerlő gömböcskék,
együtt a vadmalac-csíkos hosszúkás óriásokkal, és a mézédes sárga, vagy belül zöld gömböcskékkel hosszan, hosszan, amerre ellát a szem.
Gondos kezek minden évben újra és újra ültetik, gyomlálják, és öntözik, vég nélkül.
A hely változik legfeljebb, a vetésforgó függvényében.
Lesem útközben tavasz óta, ahogy gyarapszik a termés, és várom a tábla jelzését: dinnye!
Végre, idén ismét beérett!

Egy csíkos és egy sárga azonnal a kocsiba került, válogatni sem kellett,
eddig mindig finom dinnye volt az árusnál, és robogtunk tovább.

Imádok dinnyeföldön vásárolni.
Van egy külön bája, valami, ami egészen más, mintha a boltban venném meg.
Valami természetközeli.

Megérkezve a kertbe azonnal felvágtam.
Mit felvágtam - hasadt magától: megmutatva omlós vérpiros színét, üde illatával elbódítva.
Tuti édes dinnye!
Behűtöttem - egy részét, és amúgy napmelegen neki a föld mézédes csodájának,
ami így, napsütötten, annyira finom,
íze semmihez sem hasonlítható: Földanya csodája, és ajándéka,
amit a magyar föld és nap tesz oly édessé, és ízletessé, ropogóssá.

Jutott belőle mindenkinek, Baltazár teknősnek is, aki rajong érte....

Baltazár hátán a légy csak lesi, hátha jut neki is valami a csemegéből.. 

Elárulom: a hatalmas dinnyeszelet az utolsó cseppig elfogyott, a légy segítsége nélkül is...

Marcipán újra itthon

A kertkapuban várt.
Pontosabban a kapu előtt.
Mióta üldögélt ott, nem tudom, de mire a kocsival odaértünk,
már amúgy cicamódra, farkát maga alá gömbölyítve,
figyelmesen leste, hogy mi történik.

Amikor a kocsiból kiszálltam, és felé indultam, felugrott,
és teljes hangerővel közölte: EEEEEEEEeeeee!!

Ez Marcipán nyelven annyit jelent: Éhen halok ...!

Nem jött oda, nem hízelgett, rohant a terasz felé.
Rohant egy gyönyörű, csinos, "Garfieldnek nyoma sincs" alkatú ezüst-fehér cica. Elszántan.
Most aztán belakok!
Így is lett.
Láthatóan klassz kis pihe-puha cicahelye volt azért neki a ládán,
Jutka gondoskodása nyomán, de nem volt otthon a gazdi,
akit szekálni lehet, akin basáskodni lehet,
és akit elolvasztani lehet a szokásos cica trükkökkel: hízelgés, doromb végtelenségig, bökdösés, és érdes cica puszik tömege.

A kertben egy pocok tetem és két egér hulla jelezte: Marcipán cica ügyködött éjjelente.

Most már minden helyreállt: az alattvalók összegyűltek, és őt szolgálják..

Hétfőn hajnalban rendben hazaértünk Budapestre, úgy, ahogyan eddig mindig.

A kalandnak vége - legalábbis péntekig.

Marcipán cica kényszerszabadságon

Tikkasztó, 39 fokos hétvégénk után csak hétfőn hajnalban készültünk hazajönni.
Baltazár kis kerti paradicsomában maradt, kedves szomszédunk, Judit őrző szárnyai alatt.
Kaját, vizet kap, és élvezheti, hogy most eljött az ő ideje: 35 fok van, éjjelre is csak úgy 20 fok köré hűl le.
Ideális teknős időjárás!

Reggel 5 órakor indulás, 4 órakor felkelni, kávé, szokásos reggeli rituálék, csomagok, kaja a kocsiba, na meg persze az "állatkert" szőrös tagjai: Bence, Boszi és Marcipán.
Ahogy ez minden hétvége után történni szokott.

Marcipán hajnalban hangos miákolással megérkezett valahonnan
(azt, hogy az éjszakákat hol tölti szépséges kandúrom, még nem derült ki az elmúlt 7 évben..)
jelezvén, hogy most aztán az éh-halál küszöbén tart éppen, és szokásos cica szertartással dörgölődzött mindennek, ami a házban található, legfőképpen a lábszáramnak, és kajás tálat tartó kezemnek.
Nagy igyekezetében még a tányért is kiveri időnként a kezemből..
Erre, persze méltatlankodás a válasz részemről.
Miután telerakta korgó pocakját, általában leheveredik a közelben.

De most nem.

Kiálltam a kocsival, a két kutyus már bent ült.
Bence, ha a kulcsot meglátja a kezemben, rohan a kocsihoz,
és toporog, hogy minél előbb elfoglalhassa a fő helyet,
a Wagon R csomagtartójában, amit most már egyedül bitorol,
mert szívós munkával Boszit kiutálta maga mellől..
Az eredeti elképzelés szerint ketten utaztak volna hátul.
Ehelyett Boszi (sajnos) mindenhol utazik, Bence elégedetten terpeszkedik a csomagtartóban,
amit - úgy tűnik második, vagy harmadik, vagy ki tudja hányadik lakásának tart.
Szóval a csapat várakozott a helyén, a cica a bezárt kert kapujából leskelődött, mi történik, aztán egyszer csak eltűnt.

Szólongattam, de sehonnan semmi reagálás.

20 percig hívogattam, halkan, persze, hiszen a móka idején mindössze hajnali 5 óra volt, és a szomszédban még javában aludtak, de mindhiába.

Elbújt, valahová, és valószínűleg kuncog magában...

Tekintettel arra, hogy munkanap lévén időben meg kellett jelennem a munkahelyemen, kénytelen döntésre szántam el magam: a házból a teljes cica kaja készletet + tányért kitettem a terasz asztalra, és elindultunk a kis huncut nélkül.

5 napig majd csak lesz valahogyan, egyszer csak előkerül, ha megunja a bujkálást, és valaki ad neki enni..
Azóta a telefonszámlám szépen megugrott: hívom a lentieket: látták-e a kis csavargót?
Persze, hétfő estére előkerült, és jön is mindig, ha etetésre hívják..
Ebben a melegben nem lehet ételt kint hagyni: annyit eszik,
amennyit egyszerre képes felfalni,
mostanra, csütörtökre, már nagyobb térfogatú gyomrot fejlesztett,
úgy tűnik, mert Judit elmesélése alapján egyre több kaját képes egyszerre begyömöszölni magába.
Már látom, ahogyan Garfield méreteit megközelítő cicám helyett egy gyönyörű, daliás kandúr fogad majd minket pénteken...
Valószínűleg nagy méltatlankodással - amiért (szerinte) ott hagytam egyedül, és semmi fincsi helyen kucorgás, semmi dédelgetés, semmi csemege..

Persze, találhat magának elbújós helyet bőven a kertben, 

egeret, pockot is  is a frissen learatott szomszéd búzatáblán, 

 ihat a tavacskából, mint egy igazi, vad oroszlán..

de azért majd meglátjuk, ez a nagy szabadság mennyire tetszett neki...
(folytatás következik..)

Szerelmetes tündérrózsák

 Gyermekkoromban a Margitsziget japánkertje elbűvölt. Csodáltam a vízesést, a vízen lebegő tündérrózsákat, az aranyhalakat. 

Akkor még nem nyílt ki szemem a többi növényre, a kert elrendezésére, a varázslat így is teljes volt.

A varázslat azóta is tart. 

Amikor 5 éve lehetőség (és hely) adódott, hogy saját kis tavacskát építsünk,
a leendő tó helye még ki sem volt ásva, már vödrökkel volt teli a kert, és minden vödörben lapult egy-egy vízi növény.

 

A tavat épp csak töltöttük fel, a növények már belekerültek. 

Azóta - ahogyan az apró élőlények folyamatosan birtokba veszik  az új életteret, úgy bővül a növényvilág is.

Trópusi kék tavirózsa

 Minden nap új rózsa nyílik, tárja ki gyönyörűséges szirmait a fénynek, és bukik le a víz alá álomba szenderülve. 

Hiszem, hogy a tündérrózsák valóban a tündérvilággal kötnek össze bennünket. 

 

Törékeny szépségük egy másik dimenzióból eredezik.

 

Köszöntöm őket, és köszöntenek, ha reggel felébredek. 

Víz és varázslat...

Felújítás - megújítás

Eljött a várva várt "nagy"  nyári szabadság ideje.
2 hét csak pihenés, öröm, lustálkodás..
Mindez ebben az évben egy kicsit  másként alakult: Tündérkerti kis lakunk tetőtere a télen annyira beázott, hogy nagy elszánással nekiláttunk a felújításnak: tetőcsere még télen, most nyáron mennyezet burkolás, festés, tapétázás, mázolás.
Pihenés, de másképp, öröm, de másfajta, no és a lustálkodás csak egyetlen napra jött össze, de akkor sikerült a 24 órából úgy 18 órát aludni, szinte egyfolytában.
Napokig a lakótér használhatatlan volt, a szerencsére nagyon kevés bútort a teraszra,
és a konyhába tettük ki - ettől szinte csak egy-egy keskeny csapás lett járható a házban.

Bence és Boszi kizárva, mert a felfordulásban már csak ők kellenek láb alá..!

Szenvedtek. 

Mind a ketten.

Itt ez a sok ember - aki mind  dolgozik, aztán meg akik csak úgy eljönnek, megnézni, hogy: Na mi újság, hogy haladtok?.. és ennek ellenére velük senki sem foglalkozik.
Nagy csapás ez egy érzékeny kutyaléleknek!
Én mindeközben mázoltam a fafelületeket, befejeztem az 5 éve húzódó nemszeretem munkákat, és hálás voltam azért, hogy a régi kertrészben ott áll ici-pici faházunk, és éjszakára oda elvonulhatok.
Semmi sitt, semmi festékvödör, nincs ecset, sem ragasztó.
Bence hűségesen követett, Boszi úgy döntött, a kertben alszik a padon.
Ott nyugalom van.
Olyan fáradt volt, hogy - ahogyan eddig mindig tette, még ugatásra sem jutott ereje.
Csak aludt, egész éjjel.
Így aztán a környéken mindenki tudott pihenni.

A felfordulásban egyetlen lény volt, aki ebből szinte semmit sem érzékelt: természetesen Marcipán, a cica.

Macska filozófia szerint: légy ott békés, és helyezd magad kényelembe, ahol vagy, ne zavarjon semmi.

Hát őt aztán semmi sem zavarta!.

Június végére elkészültünk, még az apró szépítgetések is, minden megtalálta a helyét a házban, és lenyugodtak az állatok is.
Új rend lett, gyönyörű.
A kert is megújul, segítség érkezett, és nekiláttunk az itt-ott dzsungellé vált kertrészletek kitisztításának.
Hirtelen kivilágosodott az előkert, bejut a fény oda, ahol eddig árnyék volt, élvezem az új rendet, és már töröm a fejem, a megújult kertrészben milyen virágok virítsanak majd.
Mától folytatódik a megszokott rend: elkezdődnek a "munkás hétköznapok" - vagy pontosabban folytatódik a munka,  csak a helyszín változik.