Sokáig járta a bolygót.
Kereste az igazi otthont.
Tudta, valahol megtalálja.
Ez a hit, ez a vágy hajtotta mindig tovább.
Megtalálni, rálelni.
A biztonságra, a megnyugvásra, a harmóniára, a szépségre.
Egy messzi, messzi kietlen tájon talált egy picinyke kertet,
színpompás bokrokkal,
illatos, tarka, vidám virágokkal
selymes-puha, bókolva táncoló ciprusokkal,
szigorú, szúrós borókákkal,
szarvaskirály fenyővel,
a tavacskában jókedvű, viháncoló halacskákkal,
békák garmadával,
kecses, karcsú szitakötőkkel,
tündöklő, hiú tavirózsákkal,
édes madárdallal, ragyogó napsütéssel.
Amint meglátta, tudta: hazaértem.
Ezt kerestem.
Itt vagyok. Ez az én otthonom.
Csak ült, nézte a világot innen, a paradicsom egyik másából, és megpihent.
Megérkezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A képekre kattintva nagyobb felbontásban is nézhetők