Pontosabban a kapu előtt.
Mióta üldögélt ott, nem tudom, de mire a kocsival odaértünk,
már amúgy cicamódra, farkát maga alá gömbölyítve,
figyelmesen leste, hogy mi történik.
Amikor a kocsiból kiszálltam, és felé indultam, felugrott,
és teljes hangerővel közölte: EEEEEEEEeeeee!!
Ez Marcipán nyelven annyit jelent: Éhen halok ...!
Nem jött oda, nem hízelgett, rohant a terasz felé.
Rohant egy gyönyörű, csinos, "Garfieldnek nyoma sincs" alkatú ezüst-fehér cica. Elszántan.
Most aztán belakok!
Így is lett.
Láthatóan klassz kis pihe-puha cicahelye volt azért neki a ládán,
Jutka gondoskodása nyomán, de nem volt otthon a gazdi,
akit szekálni lehet, akin basáskodni lehet,
és akit elolvasztani lehet a szokásos cica trükkökkel: hízelgés, doromb végtelenségig, bökdösés, és érdes cica puszik tömege.
A kertben egy pocok tetem és két egér hulla jelezte: Marcipán cica ügyködött éjjelente.
Most már minden helyreállt: az alattvalók összegyűltek, és őt szolgálják..
Hétfőn hajnalban rendben hazaértünk Budapestre, úgy, ahogyan eddig mindig.
A kalandnak vége - legalábbis péntekig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A képekre kattintva nagyobb felbontásban is nézhetők