Erre a klassz, igazi, tüzes augusztusi hétre távoztunk el kicsit hiányos csapattal Tündérkertbe.
A hiányzó tag ismét Marcipán cica volt, aki újból úgy döntött: nem jön haza szobacicusnak, ott maradt a kertben a legutóbbi hazacuccoláskor.
A macskák döbbenetes rafináltságával amint észrevette, hogy csomagolok,
sarkon fordult, és eltűnt..
Élelmezését ismét Jutka jó szándékára bízta, éjszakái az ismeretlen kalandoké lettek, a nappalt (talán) szunyókálással töltötte.
Jutka elmondása szerint az udvarló - becsületes nevén: Jónás, mindennap megjelent,
hogy ne unatkozzon az a szegény árván maradt cicafiú...
Kétség sem maradt felőle: Marcipán teljes tudatossággal választja sorsát - ha nem vagyok elég éber.
Etetésre híváskor azonnal előbújt, éjszakai tivornyázását most még az elejtett egér tetemek sem árulták el: valószínűleg elfogyasztásra kerültek a derék kis rágcsálók.
Így aztán a két kutyussal indultunk nyaralni.
Marcipán lelkendezve szaladt elénk a kavicsos úton, és mi sem természetesebb,
boldogan tömte azonnal pocakjába a zacsis macskatápot.
Aztán elnyújtózott a szoba hűvösében, a kanapén egy kis pihenésre...
Erre a hétre szép időt ígértek a bölcs időjósok - ez nagyon bejött.
Tündérkertünk az ország legmelegebb (télen talán a leghidegebb) részén van (Kiskunság),
ott mindig az aznapra ígért legmagasabb a hőmérséklet, vagy még melegebb van.
Így ment ez egy héten keresztül, és így lesz ez továbbra is, ha marad ez a kicsit megkésett forró nyár.
A nyaralás első ünnepi állomása Bösztörpuszta volt, Boldogasszony tiszteletére rendezett 3 napos vigasság.
3 éve készülök, most végre én is részese lehettem!
Nagyon jó volt ott lenni!
Nagyon-nagyon-nagyon!
Együtt dobogott a szívünk azzal a - szerencsére hatalmas tömeggel, aki szintén részt vett a rendezvényen.
 |
| lovasbemutató |
 |
| Lovak, lovasok mindenütt |
Hétboldogasszony kápolna
A kápolna belseje
 |
| kovács műhely |
Tárogató hangja, lovasok, sátrak, palacsinta, kézművesek mindenütt
ételek illata, jókedv, lelkesedés, nevetés.. de csodás volt az a közös érzés,
ami ott mindenkit elvarázsolt ...!
A kertben hűségesen várt vissza Bence kutya,
időnként hatalmasat vonyítva magányában,
a kerítés előtt, kint az utcán, az árnyékban hevert Boszi kutya,
a szabadulóművész, aki sajnos, még mindig képes kipréselni magát a kertkapu nyílásán...
A gyönyörűséges nap fáradtságát a kertben pihentük ki a héten.
Mást nem is igen lehetett tenni abban a rekkenő melegben.
A hűsölést mindenki egyéni módon választotta:
A vadgalamb a locsoló üdítő cseppjeit élvezte, olyan bátran, hogy még arra sem reppent el, hogy fényképezőgépemmel csattogtattam körülötte
Boszi az ibolyalevelek árnyékában bújt el - de jó annak, akinek még egy ibolya is árnyékot tud nyújtani..
Amikor felébresztettem, hogy a képen jobban kivehető legyen, ki lapul ott,
félálomban, unottan nézett rám: Miért zavarsz, nem látod, hogy sziesztázom éppen?
Még egyik kis zöld kedvencem is az árnyékot választotta
Hétfőtől ismét folytatódik az élet: mi Budapesten, Baltazár, a teknős még élvezheti a nyarat, Jutka segítségével, kis karámjában boldogan lakmározik, és hűsöl csinos kis óljában. Neki is ez az igazi élet, a terrárium csak olyan, mint nekünk a lakás:
éldegélünk benne, de lelkünk egy része mindig ott marad a kertben, arra várva, hogy ismét megérkezhessünk a paradicsomba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A képekre kattintva nagyobb felbontásban is nézhetők