Baltazár

Baltazár, a szárazföldi szegélyes teknős (testudo marginata) 2007 szeptemberében érkezett a családba.
Pontosan 3 cm nagyságban, testvérével, Tekilával.

Tündéri, gyönyörű kis jószágok voltak, augusztusban születtek egy tenyésztőnél. Gyermekkorom óta rajongok a teknősökért, a lakásban mindenfelé teknősszobrok - kőből, ásványból, fából.
És most, két igazi, élő apróság!
Sajnos, elkövettem azt a hibát, hogy, mivel féltettem őket, nem mutattam be szertartásosan a család többi négylábújának, épp csak egy pillanatra odadugtam az orruk alá, de nem volt lehetőségük összeismerkedni.
Én meg folyton figyeltem a terráriumban zajló életet.
Így esett meg hát, hogy alig egy hét múlva arra értem haza, hogy Bence, aki normál esetben az előszoba lakója bent kuksol Boszival a nagyszobában, láthatóan megszeppenve, és Tekila, nagyon furcsa külsővel (hátpáncélján hatalmas sérülés) ott lépdel a parkettán.
Berohantam a kisszobába, és elképesztő dúlás fogadott: a terrárium a parkettán összetörve, Baltazár a szék alatt, sokkos állapotban, neki a haspáncélja sérült, és üvegcserép mindenfelé.
Zokogásban törtem ki, a kutyák rémülten lapítottak.
Rohanás terráriumot venni, és ezer telefon: ki tudja meggyógyítani Tekilát?
Csak egyetlen orvost tudtak ajánlani az Állatorvosi Egyetemen, aki hüllő specialista, másnap hozzá rohantam el a két picivel.
Egy hét próbálkozás után sajnos Tekila elpusztult, túl pici volt még, és olyan súlyos volt a sebesülése, nem lehetett megmenteni.
Baltazár velünk maradt, a sokkot is kiheverte.
Akkor már gyanítható volt, hogy ő egy  igazi túlélő, pedig még nem tudtam, hogy  a kaladok sora folytatódik..
2008 nyarán elkészítettük neki a kertben a szabadföldi karámot, hogy kedvére élvezhesse a nyarat.
Elkészítettük a tuti, biztos, zárt kerítést.. és másnapra eltűnt..
Azóta sem tudom, hogyan lógott meg 1 egész hónapra, akárhogy kerestük, nem találtuk. Még olyan pici volt, a kert pedig olyan dús növényzetű, hogy bárhol elbújhatott.
Attól tartottam, beesik a kis kerti tóba, és szárazföldi teknős lévén, úszni nem tud,
belefullad.
Már lemondtam róla, hogy valaha is előkerül, mígnem, egy nap a kertkapuban várt, békésen ballagott, mint aki épp elénk jött, üdvözölni a csapatot..

Nem én fogtam fel először, mi zajlik éppen, Boszi gyorsabb volt, odarohant a teknőshöz, felkapta, és elrohant vele.
Akkor még olyan pici volt, hogy Boszi könnyedén felkapta..
Megindult a kutyaüldözés, amint megközelítettük, zsákmányát, amit addig letett a földre, hirtelen felkapta, és tovább rohant vele.
Majd leheveredett és rágcsálni kezdte, mint valami jutalomfalatot.
Persze a teknős ijedtében mindenét behúzta, de a páncélja még gyenge volt.
Már nem tudom, miért is engedte el végül a kiskutya a teknőst, és összeszedhettem a rémült jószágot, egyik oldalon a páncélból nagy darab hiányzott, mintha vérzett volna, és Boszi fogának nyomai ott voltak a hátpáncélján.
Gyógyítani kezdtem, és nagyon örültem, hogy már a tenyeremben kidugta kis fejét a páncél védelméből, és tenyérből is enni kezdett.
Szerencsére csak a páncél sérült, a kis teknősbaba megúszta ezt a kalandot is.
Páncélja először varrasodni kezdett, aztán szépen kitöltötte a hiányzó űrt,
azt nem állítom, hogy szimmetrikusra sikerült a hátpáncél,
különös ismertetőjele lett ezáltal ez a felemás páncél,
de mostanra már biztonsággal be tudja húzni bal lábát is a páncél takarásába,
és mérete már elérte a 20 cm-t is.

Szerintem gyönyörű,

kedvence a paradicsom, 

és azóta a kertben is készült olyan karám és ól, amiből nem tud megszökni,
bár mostanra, ebben a méretben akár szabadon is kószálhatna,
Boszi nem bántaná, neki már túl nagy lett ... szerencsére ...