Napi sétáink

A három kis huncut, Marcipán, a cica,
Bence, a magyar vizsla,
és Boszi, a pincsi-foxi szerelemgyerek folyamatos örömforrás.

Életünket  teljesen átformálta jelenlétük.

Bence maga a megtestesült jóindulat, és barátságosság - elképesztő,
folytonosan megújuló energiákkal, és életörömmel.

Boszi kutyus, ha neki szimpatikusnak ítélt embert lát, azonnal a hátára dobja magát, és mellső lábával incselkedően kalimpál:
"Úgysem bírod ki, hogy megsimogassad a hasamat, ugye?"
Persze, nincs ember (főként nem nőnemű), aki ennek ellent tudna állni.
Ez így rendjén is van, szerinte.
Ha az illető nagyon tetszik neki, képes mindehhez még a levegőbe is ugrani,
megpördülni a tengelye körül, hogy nagyobb legyen a felhajtás,
véletlenül se történhessen meg, hogy nem veszik észre mesterkedését.

Bence, aki az ismerkedést mindig kézcsókkal kezdi (régi vágású úriember ő!)
egy darabig békésen figyeli Boszi mesterkedéseit,
aztán, amikor úgy látja, hogy ez már igazán sok, amit ez a nőszemély művel,
odaugrik hozzá, és a pórázánál fogva elráncigálja a kiszemelt emberáldozat orra elől.

"Inkább ne is lássák, miben mesterkedik ez a boszorkány - mindenkit le akar venni a lábáról!"

Ezzel a reakcióval eléri, persze, hogy azonnal őrá figyel az,
aki eddig csak a kicsit tüntette ki figyelmével (eszes húzás!)

Bencét egyébként, bár nagyon kedveli az embereket, igazán a kutyák bűvölik el,
főként, ha az illető kutya leányzó, és mondjuk vizsla - ő a tuti befutó,
vagy esetleg arany retriver, ez a fajta döbbent ámulatot vált ki belőle:
tátott szájjal csodálja,
testtartásában áhítat, csodalátás, és  a remény van:
"Hátha ez a gyönyörű nő észrevesz..!"
Egy ilyen reakció általában még a legzsémbesebb kutya hölgyből is azt váltja ki,
hogy méltóságteljesen odébb lép két lépést, és
(tekintettel arra, hogy a retriver magasabb, mint a magyar vizsla)
elegáns felsőbbséggel, enyhén megbiccentett fejjel fogadja a hódolatot.


Ha ekkor Bence felbátorodva közel megy,
nagy valószínűséggel elkergetik,
de ez az én drága csupaszív kutyámat sosem zavarja igazán:
kitartó férfiúi hévvel ugrál a hölgy előtt,
és minden mozdulatával kifejezi mély csodálatát szépsége láttán.

Ha én lennék a kutyahölgy, azonnal elolvadnék -
de ez nem így szokott történni.
Többnyire odébb állunk, még mielőtt Bence jó modort tanulna.

Igen ám, de mindezt látja a család kutyaleánya is,
Boszi, aki amíg a flört tart,
nagy valószínűséggel a gazdi lába körüli biztonságból figyeli a hűtlen parázna próbálkozásait,
de aztán egyszercsak megelégeli, és kitör.
Egyenesen Bence nyakának ugrik,
félelmetesnek hangzó "káromkodással" helyreteszi pasiját.
"Mégis mit képzelsz, az orrom előtt csajozol?"
..és Bence azonnal behódol, meghajtja fejét barátnője előtt,
és úgy pislog, mint aki pontosan tudja, hogy rossz fát tett a tűzre.

Mindannyian tudjuk, hogy bocsánatkérés ide, vagy oda,
ez a jelenet megismétlődik holnap, vagy esetleg már ma is,
abban a pillanatban, ha feltűnik egy csábító démon.

A kutyafiúk (?) már csak ilyenek.. és ettől is annyira lehet szeretni őket!