Lélekhíd

Lélekhíd

Láthatatlan kapocs köt össze minden létezőt. Az emberek közötti lélek-kapcsolódást már olyan régen figyelem, tapasztalom.

Elhozta az új év a mélyebb megtapasztalást is.

Biene, a fekete, tarka dalmatoid kutyus alig másfél éves volt, amikor Bence kutya először meglátta.

Bence, a néhány hónapos magyar vizsla egyszeriben szerelmes lett.

Boldogan rohant oda életre szerelméhez, és néhány hómapos kiskan lendületével mindent bedobott, hogy szíve elrablóját meghódítsa..! 

Biene élvezte a szerelmes lendületet, és  felsőbbséges női bölcsességgel hagyta, hogy a kis lökött vizsi tegye neki a szépet.

Onnantól kezdve, amint Bence meglátta szerelmét, egy pillanatra földbe gyökerezett a lába, mozdulatlanul, áhítattal bámult szíve hölgyére, aztán összekapta bátorságát, és néhány hónapos létének minden hevességével udvarolni kezdett neki.

Így rohantak el az évek, egyik a másik után, szélsebesen.

Biene továbbra is a Szerelem volt a már őszpofis Bence kutyának, mozgása lassult, kis teste egyre fogyott, de, ha összetalálkoztunk sétáinkon, vagy bármi módon Bence észrevette őt, azonnal, a régi lánggal rohant oda hozzá, és tette a szépet. 

Biene már nem akarta: vicsorgott rá, hogy térjen már észre, de a szerelem mindent felülírt. 

Biene egyre kisebb lett, még a 15. születésnapját, december 6-át velünk töltötte, itt a Földön.

Alig néhány nap múlva (december 11-én) döbbenetes hír érkezett:  Bence B-sejtes limfómát kapott, (nyirokmirigy daganat) a hónapjai meg vannak számlálva.

Bence is fogyni kezdett, kis, vékony testecskéje egyre kevesebb élelmet volt hajlandó magához venni. 

Karácsonykor még boldogan ette a menüt, de a kutyáknak szánt élelmiszerből már semmit sem volt hajlandó elfogyasztani.

2020 – az elengedés, a változások éve meghozta az első nagy elszakadást: Biene elaludt. 

Még január elsején megsimogattam kis buksiját, elbúcsúztam a csöppé változott kis testtől.

Január 2.-án Bence semmit sem volt hajlandó megenni, csak gubbasztott a helyén.

Ennie kell, ennie kell – dübörögtek a fejemben az orvos szavai.

Mindhiába, semmit sem sikerült beleerőltetni.

Egész délelőtt nem evett. Az étteremből hoztam neki menüt, hátha a húsból eszik egy keveset.

Tyúkhúslevest főztem, talán a pipihusiból enni fog…

Délután végre enni  kezdett, akkor már féltem: nehogy túl sok legyen..

Evett csirkehusit, kilefetyelte a levest, 

láthatóan megnyugodott, 

örültem a változásnak, és csak egy gondolat munkált bennem: valami történt!

Délután 4 órakor  tette közzé Biene gazdája a hírt: a kutyus elment, eltemette.

2020. Január 2.án, amikor a Merkúr és Jupiter együtt álltak az égen, Biene kutyus elhagyta apróra zsugorodott kis testét, lelke beleolvadt a hatalmas kutyalélek óceánba.

Most már onnan várja hűséges hódolóját, Bence vizslát.

Ők már tudják, mikor fognak ismét találkozni..