Imádom őket. A tavacska felett cikáznak, ábrándozva, lágy suhanásként leszállnak egy-egy növényre, vagy gyűlést tartanak a tavirózsa levelén..
Hiszem, hogy tündérek, mind.
Hiszem, hogy energiájuk megmelengeti az emberszíveket.
Hiszem, hogy azért vannak velünk, mert a tündérek ismét visszatértek.
Gyönyörködve nézem őket, és hálát adok a jelenlétükért.
Estefelé, amikor a nap már lepihenni készül, és a kismadarak még egy-egy utolsót kortyolnak a csobogóból, mély béke árad szét a tájon,
csendes nyugalom öleli át a lelket is, amint titokzatos fényekbe öltözteti a kertet a nagy karmester:
Ég és Föld ura és asszonya..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A képekre kattintva nagyobb felbontásban is nézhetők