2013. április 4., csütörtök

Bealudt a bébicsősz, szabad a pálya..!

Boszi kutyus 24 órás önkéntes szolgálatot vállalt Mogyoró cica mellett.
Kérés nélkül felügyeli a túlmozgásos cicanövendéket, és ha veszélyes kalandba keveredik,
azonnal odaugrik hozzá, és nem túl gyöngéden odébb löki, vagy egyszerűen elé áll,
és így a cica nem tudja tovább folytatni addigi elfoglaltságát.

Egyszerű a gazdi dolga, ha ilyen szemfüles segítője van!
Boszi helyett, ha már ő is úgy érzi, hogy ez aztán nem mehet így tovább,
Bence kutya is rendre utasítja Mogyorót: galamb lelkű vizslánktól teljesen szokatlan módon
rámordul a kis csintalanra, többnyire olyan váratlanul,
hogy a cicus inkább jobbnak látja abbahagyni addigi tevékenységét,
és eliszkolni a tetthelyről.
Marcipán cica heves morgással figyelmezteti a kicsit, amikor már megelégeli szemtelenkedéseit.

Sajnos, a családból mintha nekem lenne a legkisebb tekintélyem:
felugrok,
kiabálok,
veszekedek,
és néha, ha épp kedve támad,
válaszul a kis gézengúz hatalmas, ártatlan szemekkel kérdőn néz rám:
Na mi van, mit szeretnél?!

Az örökös készenléti állapot persze Boszi kutyust is kifárasztja,
és, ahogyan ez nemrégiben történt, fejecskéjét egy díszpárnára hajtva, elnyomta a buzgóság..


Mogyoró, akinek az esze is olyan gyorsan vág, amilyen hirtelen a mozgása,
egyszeriben eltűnt a szemünk elől...
Ez mindig NAGYON gyanús.
Cica nem látszik, és csönd van.
GYANÚS!
Aztán egyszer csak furcsa koppanás, suhogás.. már ugrottam is fel, kiabálva:  Mit csinálsz???!!!
Eltelt néhány másodperc, mire felfogtam, mi történt:
Mogyoró remek játékot talált magának:


Egy ugrással a zuhanyfüggöny karnisán termett, és nagyon élvezte, hogy onnan lesheti a reakciómat...
Gyere le! 
Most! 
Azonnal! 
Mit mondtam?!!!...


Mondhattam a magamét, őt egy cseppet sem zavarta, akrobatikus ügyességgel - amúgy macska módra :-)
oda-vissza közlekedett a függönyrúdon...
Láthatóan tetszett neki az új  móka, nagyon.


Nekem nem annyira..

Amikor kapkodni kezdtem utána, hogy valahogy lehúzzam a magasból, egyszeriben gondolt egyet, és kecsesen leugrott, rám se nézve eliramodott, hogy búvó helyet keressen magának.
.
Lehet, hogy úgy érezte, talán ez már mégis csak túlzás volt??!!!...
Szerintem épp csak egy kis időt kért magának, hogy újabb turpisságon törje a gyönyörű fejecskéjét

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A képekre kattintva nagyobb felbontásban is nézhetők