Most már igazán tavaszra fordult az idő is, a természet is.
Persze, hogy vártuk, persze, hogy nekiindultunk, csapatostul..
(a cicák maradtak házőrzőnek otthon)
Uticélunk: Bösztörpuszta.
A Kiskunsági nemzeti park túzok megfigyelésre hívott a pusztára, teleszkópok és szakértői tanácsadás segítségével.
A csodaszép napon kutyáink boldogan rohangáltak a tanya most még elhagyatottnak tűnő falai között,
kint a, sajnos belvízzel borított legelőn.
Belélegeztük a csendet,
mámorosan szívtuk magunkba a tavaszi mézelő virágok illatát
és jártuk be a tájat két örvendező kutyussal, akik egy pillanatra sem álltak meg, hogy gyönyörködjenek a varázslatban - ők elvarázsolódtak a tájban éppúgy, mint mi, kétlábúak
Mostanra már a természet felébredt álmából - olyan hosszúnak tűnt ez az álom!
Apró kis bogarak is élvezték a nap melegét...
Mindenhova bekukucskáltunk,
a hármaskemence összes ajtaját megnyitottuk,
az egyik még épp langyos volt - ott készült valami finomság nem is oly régen..
Magaslesre másztunk, hősiesen legyőzve tériszonyunkat, és a teleszkópokon keresztül néztük az élénk, nyüzsgő madárvilágot, miközben vezetőnk magyarázta, kiket is láthatunk éppen.
Gyönyörű délutánt kaptunk az égiektől...
Hála és köszönet érte!
