Kimaradt boldogságos kutyaéletéből ez a sport, habár a hétvégeket Duna közelben töltjük, valahogy mégsem sikerült becsalogatnom sem bottal, sem bíztatással a Dunába.
Bence szerint a víz másfajta játékra való: a forró nyári napok hűsítő, felfújható kék medencéje láttán (amit ő természetesen csak kívülről csodálhat) szokott rá a remek játékra: aki a medencében ejtőzik, kispricceli a vizet Bence felé,ő pedig ugrál, pördül a levegőben, elkapni próbálja a vízcseppeket, és újra és újra izgatottan követeli a játék folytatását.
Ha valaki a medencében megpihenni próbál, pórul jár, Bence, az egyébként egy cseppet sem ugatós kutya, hangosan magyarázza a tétlenkedő medence bitorlónak, hogy a világ nem abból áll, hogy behunyt szemmel lebegünk a vízben:
kérem szépen a világ játék, és mindenkinek ki kell vennie a részét a programból!
Nincs lazsálás!
Így aztán lazsálás tényleg nincs, különben az összes szomszéd Bence méltatlankodását hallgathatja...
A műsor látványos, vidám, és kihagyhatatlan.
Mára eljutottunk oda, hogy Bence, ha meglátja a locsolócsövet (magyarul: slag) már rohan, és hatalmas ugrásokkal igyekszik elkapni a vízsugarat, ami ettől a mutatványtól körülbelül mindenhova spriccel, csak a locsolni kívánt növény nem kap belőle egy cseppet sem...
Ezért, sajnos, egy idő után be kell szüntetni a mókát, mert jön a meleg, és a növények (ellentétben Bencével) szomjasak maradnak.
Ízelítő a mókából:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A képekre kattintva nagyobb felbontásban is nézhetők