Beköszöntött az ősz, és lassan hidegre fordult az idő.
Tündérkert varázsszíneivel búcsúzkodik.
A cicusoknak ez nagy váltás: mostantól szobacicákká lépnek elő,
akik már csak az ablakból nézhetik vágyón a természet csodáit,
ha lemegyünk a kertbe, ők bizony itthon maradnak.
Majd tavasszal ismét kezdődhet a kerti élet.
Addig lakás, Budapest, és lakásfelforgatás, ami belefér.
A díszfüggöny kókadtan lóg - amúgy is ideje már kimosni, Mogyoró egy cseppet rásegített a leszedésére.
A Philodendron kókuszkarója remek mászókának bizonyult, épp csak nem bírta Mogyoró szépen növekvő súlyát - eltört, és a cserép teljes tartalmát, földet, agyag granulátumot szétomlasztott a parkettán.
Működési kockázat, ha kiscica kerül a lakásba.
Szegény növény nem biztos, hogy ennyire nyugodtan veszi ezt a fordulatot,
mindössze egyetlen levélkéje maradt, az is bánatosan csüng..
Új cserép kellene neki, és egy alapos visszavágás, talán még életre kel - úgy 20 éve éldegél velünk teljes nyugalomban, Marcipán sosem zaklatta.
Marcipán hajdani kedvenc tűzpiros triplavirágú Hibiszkusz fája ( amit folyamatosan karomélesítésre próbált használni), most már a folyosón pihen (az előírásnak megfelelő helyen..!) és így nincs közvetlen életveszélyben.
Amúgy mindenki és minden vigyázzon magára, ahogy tud: Mogyoró többnyire rohan valahova - neki mindig sürgős, elsőként kell odaérnie, néha azt sem lehet pontosan megállapítani, hova is?..
Baltazár teknős szintén lakáslakó lett, reggelente békésen kullog a szőnyegen - ezzel jól lefoglalja a kiskamasz cicát,
sajnos, egyéb fellelhető kaja híján, időnként a pamutszőnyeget egy kicsit kóstolgatja, jó lesz figyelni,
egyszer csak itt maradunk szőnyeg nélkül..!
Marcipán és Mogyoró nagyokat játszanak - Boszi legtöbbször beavatkozik : ő a bíró, aki felügyeli, hogy a cicameccs a megfelelő szabályok között folyjon, nehogy elfajuljon a birkózás.
Amikor neki van kedve, ő szekálja Mogyorót, amit biztosan remek játéknak gondol..
láthatóan Mogyoró nem bánja .. elég vicces ez a duó.. (zene is!)
Marcipán türelme időnként elfogy, dühös lesz, és ennek elképesztő, fülsértő morgással ad hangot,
úgy valahogy, mint mikor egy öreg, zsémbes embert mindenféle válogatott szidalmat mormog félhangosan ezekről a mai fiatalokról..
Unatkozni eddig sem lehetett, és garantáltan ezután sem kell majd ekkora csapat mellett...!